Munkanélküli vagyok, így én vezetem majdhogynem az egész háztartást. Szerintetek nagy kérés, hogy megkérem a családtagjaimat, miután ettek legyenek szívesek elmosni a tányérjukat hogy ne száradjon rá az ételmaradék?

Én nem vagyok munkanélküli, mégis minden nap megcsinálom, amiért te itt pattogsz. A család többi tagja más feladatot csinál és természetesen egymást is helyettesítjuk, ha valaki nincs jelen.

Ezeket a dolgokat viszont az együttélés első időszakaban kell kialakitani. Na most ha ti meg az első időszakban vagytok, akkor nosza, alakítsd ki. Ha meg nem, akkor eddig hogyhogy jó volt még úgy is, hogy nem voltál munkanélküli? Hiszen akkor még kevesebb időd volt a háztartásra.

És igenis fontos kérdés, hogy nő vagy férfi vagy, mert a nőkbe valahogy alapból bele van kalkulálva, hogy elmosogat, a legtöbb férfinak viszont eszébe se jut.

Szerintem korrekt és alap lenne.

Nálunk akármelyikünk is volt munkanélküli, alap hogy magunk után eltakarítunk, pakolunk és mosunk.

De ezt rengeteg helyen olvasom, hallom, látom, hogy egyfajta alárendeltnek nézik azt, aki éppen nem dolgozik...

Sokat elárul az ilyenekről az ilyen hozzáállás...

Nem tekinti egyenlő félnek embertársát.

Önmagát se tiszteli meg azzal, hogy maga után rendet rak. (Ha egyedül élne, ugyanúgy alap lenne, hogy maga után elpakoljon stb... Ergo igénytelen.)

Lehetne sorolni.

Mindegy ki hány éves, milyen nemű, dolgozik-e vagy sem... Alap hogy magunk retkét,dolgait rendezzük.

Az, hogy a plusz és közös dolgokat az otthon lévő munka helyett rendezi az más dolog.

Pl felporszívózni, mosni a közösen használt területeket.

A szoba nálunk tabu, mindenki maga intézi.

S ez is a korrekt + nincs hiszti mi hol van, ki vitte el ezt-azt stb.

Nálam ezek alap dolgok, s párommal is már ismerkedéskor az ilyen alap dolgokat átbeszéltük.

Hasonlóan gondolkodunk ebben is, így az összeköltözés után mi nem öltük egymást, mint sokan mások. Pl baráti körökben is voltak emiatt rövid kapcsolatok.

Fontos az ismerkedés szakasz is nagyon, ha tervezel párkapcsolatot.

Következetesnek kell lenni, különben megfulladsz, mint mások.

Ui.: sokan nem szegeznek le szabályokat, alap dolgokat s túlzásba esnek, mint pl azok a megkeseredett egyedek, akik azzal jönnek "de én dolgozok, itthon is mindent én csinálok és gyerekekkel is én foglalkozom".

De legbelül vágynak, hogy magukra is legyen idő bármilyen formában. Hosszú távon pedig rosszundulat és megkeseredés gyűlik fel bennük, épp úgy mint pár itteni kommentelőben.

S ezeknek üzenem: nem leszel jobb vagy több ember, csakmert ostoba vagy és önmagadat eltaposva egymagad végzel több mindent!

Nem kell arra mellet verni, hogy cseléd/rabszolga vagy az egész családodnak s nem igen jólneveltek, hogy segítsenek, emberszámba vegyenek s megtiszteljenek téged.

Mondjuk első sorban magukat kellene, ahogy azt kifejtettem fentebb.

Nálunk minden meg van osztva, ami olyan s minden alap dolgot magunkat is megtisztelve intézzük.

Egyenlő félként tekintünk egymásra. Emellett ketten sok minden könnyebb, gyorsabb, hatékonyabb.