Mit tegyek ebben a helyzetben?

Barátnőmmel mentem volna egyetemre több száz kilóméterre az otthonunktól, viszont egy konfliktus folyamán már nem tartom vele a kapcsolatot. Így kicsit félek egyedül egy idegen városba menni, messze a családomtól a barátaimtól, teljesen magányosan.

Sosem voltam ilyen helyzetbe, több testvérem is van, mindig volt valaki körülöttem, bárhol voltam. Nem kerültem olyan helyzetbe, hogy rá kényszerüljek arra, hogy egy nagy problémát teljesen és csak egyedül kelljen megoldanom. Bármi baj van a távolság miatt nem tudnak oda jönni se a családom, se a barátaim. Magánytól is félek. Erős honvágyam van bárhova megyek, persze tudom ezt meg kell szokni nem maradhatok örökké otthon. Azt is tudom, hogy biztosan fogok új embereket megismerni, de bizalmi viszony kialakításához több idő kell, az elején nagyon nehéz lesz ezt kezelnem.

Viszont ez az egyetlen egyetem ahová szívesen mennék.

Az öröm is csak akkor öröm számomra, ha mással megoszthatom.

Butaság egy éveken át tartó biztonság és kényelem után elköltözni úgy, hogy se rutinom se tapasztalatom egy élet fenntartásában egyedül.

Most tapasztalnám meg milyen teljesen egyedül megoldani mindent, és saját magamra vigyázni bárhol, és fenntartani az életem.

Alacsony, vékony, törékeny vagyok, nem tudnám egyedül megvédeni magam semmitől, és bajban senkit nem hívhatok. Nem is értek sok dolgohoz, férfias dolgokban mindig más segítségét kértem.

Mit tennétek, ez nagyon veszélyes, bele roppanhatok a hirtelen sok felelősség, kétség, stressz számtalan megoldandó dolog, és egyéb dolgokba?

Köszönöm.