A székelyek hogyan "hallják" a magyarokat?

Az éneklősebb hangsúlyozás miatt egy kicsit "nyápicnak" tűnik, affektálónak, olyan érzetet kelt, mintha az illető el lenne kényeztetve és egyidejűleg okoskodni, urizálni akarna.

Nemcsak a nyelvhasználat, de pl. a bőbeszédűség is különbség, a szűkszavúbb kommunikációhoz szokott székelyek számára olyan, mintha az illető "fosná a szót", be nem állna a szája.

Emellett a "trendi", szlenges kifejezések kifejezetten... hogyismondjam -

nem a szó homofób értelmében, de - "b.zisnak" hatnak, kifejezetten kellemetlen hangzásúak, pláne a mindent becézgető kifejezések (az ilyen zacsipacsi-mekidizsi-kápisali-koviubi nyelvhasználattól a falra tudnék mászni a mai napig, pedig rég nem Székelyföldön élek).

Aztán ami eleinte szintén furán hat, az az élénk gesztikuláció és mimika, a metakommunikáció, amivel mondjuk a magyarországiak kísérik a mondandójukat. Magyarán megmondva: "hadonásznak" (értsd: gesztikulálva magyaráznak). :-))))

Ja, és a sok kérdés, őszinte és pusztán udvariassági érdeklődés. Székelyföldön kevesebbet kérdeznek. Ha van mondandód, elmondod, ha nincs, akkor szándékosan hallhatsz, nem kell azt feszegetni. Kevesebb a hogy vagy, mi újság, hogy ityeg a fityeg, minden oké-zsoké? Mizu? Család? Asszony? Gyerekek? :-))))

De a legviccesebb félreértések kifejezetten a háromszékiek v.s. magyarországiak kommunikációban vannak, mert a magyarországiak "nem hallják" a különbséget a nyílt és zárt "e" hang között, vagy ha hallják, nem értik, mit szolgál.

S akkor például nem tudják megkülönböztetni a kétféle "vettem" szót, ráadásul egyik sem ugyanazt jelenti pontosan, amire a magyar sztenderd használja. Nem mindegy, hogy váttém-nek ejtik vagy véttám-nak! :-)))

Az egyik "vettem" azt jelenti: (el)vetettem, azaz (el/oda)hajítottam, dobtam, a másik meg azt jelenti, hogy vásároltam :-)))

Na ilyenek :-))

Összességében kissé affektálósnak, "táposnak" hat a magyarországi nyelvhasználat.