Lényegében mi a baja az embereknek a bölcsészekkel?

Általában semmi.

A McDonald's diploma meg egy teljesen más kérdés. Mivel arányaiban rengetegen nem tudnak elhelyezkedni a bölcsész képesítések jelentős részével, innen ered ez a mém.

A rengeteg tudással, amit szerezni fogsz, milyen értéket tudsz majd teremteni?

Nekem nincs bajom a humán tárgyakkal. Ha valaki tanult, az semmilyen hátrány a szememben.

Az a helyzet, hogy "az embereknek" mindennel bajuk van. Nem lehet találni egyetlen olyan területet sem, amibe senki ne akarna belekötni. Választhatsz akármilyen szakot, mindig lesz, aki belédköt. A társadalom még nem érett arra, hogy elfogadja az egyén szabad akaratát és döntéseit.

Én informatikusnak tanultam. Ha tudnád, hogy mekkora gyűlöletáradattal kellett szembesülnöm! Voltam én már semmirekellő munkakerülő, már csak azért, mert tovább mertem tanulni ahelyett, hogy 18 éves koromban munkába álljak. Voltam haszontalan naplopó, voltam "semmirekellő, aki az hiszi, hogy értelmes dolog billentyűket nyomkodni egész nap", és még sorolhatnám.

Az ilyen, és ehhez hasonló gyűlölködéseknek több oka is van:

- Az adott terület az ember számára beláthatatlan, és annyira meg nem intelligens, hogy elfogadja a másik döntését. Ne legyenek illúzióink: a nagy többség látóköre brutálisan szűk. El sem tudják képzelni, hogy pl. egy programozó, egy pszichológus, vagy akár egy grafikus mi a fenét csinál. Egy orvosról azért többé-kevésbé tudják, hiszen orvoshoz mindenki megy, és egyébként is: tele van a tévé kórházsorozatokkal... Egy építészről is azért homályosan, de sejtik, hogy mit csinál. De egy grafikusról már egyáltalán nem. Ha pedig nem tudják, az egyenlő azzal, hogy nem csinál semmit. Mert tudod, a többség nem fog komolyabban gondolkodni, vagy netán utánanézni annak, amit nem ismer. Az előítélet sokkal egyszerűbb, mint a megismerés.

- Még mindig bődületesen sokan élnek a múltban. Jó középkori szokás szerint a munka az, amiben koszos leszel, és amit utálsz csinálni. Hadd ne mondjam, hogy hányszor megkaptam, hogy amit én csinálok, az nem is munka. "Billentyűket nyomkodni bárki tud". Aztán amikor megmondom neki, hogy "oké, itt egy notebook, kapcsolódok egy szerverre, nesze, oldd meg a billentyűk nyomogatásával, hogy azon a szerveren egy weboldal működjön", akkor egy csapásra megáll a "tudományuk". Beismerni akkor sem fogják, hogy hülyeséget mondtak, de inkább keresnek más "érvet" a szapulásra.

- Egyéni keserűség. Nagyon sok a keserű, és mondjuk ki: irigy ember. Mert ő 14 éves kora óta a gyárban dolgozik, a munkáját utálja, a fizetése pocsék, és talán a családi körülményei miatt nem is volt opció a továbbtanulás. Az előrelépésre a lehetőség pedig minimális. A frusztrációit pedig másokra fogja kivetíteni.

- Végül pedig az sem segít, hogy a közoktatásban nagyon egyoldalú az egyes tantárgyak státusza. Az érettésgin (ha a nyelvtant és irodalmat egynek vesszük) az 5 vizsgatárgyból 3 humán, egy szabadon választott (a szakoktatásban kötelezően szakmai), egy meg a matematika, ami bár reál tantárgy, véleményes, hogy természettudománynak tekinthető-e. Az óraszámok, és a tanárok hozzáállása is hozzájárul ehhez a jókora egyenlőtlenséghez. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy el lehet jutni az érettségiig, sőt, diplomát is lehet tenni úgy, hogy az ember alapvető természettudományos ismereteknek sincs birtokában. Ez pedig érthető módon ellenérzést fog kelteni a természettudományos területek művelőiben. Persze, normális körülmények között a rendszer hibájáért nem az egyént kéne szidni, de ez is csak mélyíti a szakadékot a bölcsészek, és más területek művelői között.

A "Mekis diploma" dologról meg annyit, hogy más területeken is vannak, akik szakmán kívül helyezkednek el. Csak mivel természettudományos szakokra arcpirítóan kevesen jelentkeznek, ez a külső szemlélő számára nem fog feltűnni. De a mémeket és a sztereotípiákat nem kell a szívedre venni. :-) Én sem dőlök a kardomba, amikor meglátok egy informatikus mémet, pedig abból is van jópár. ;-)

A lényeg pedig: hogy legyél önmagad. Csináld azt, ami érdekel, és amiben jó vagy, mert akkor leszel kiegyensúlyozott, boldog ember.

A pénz meg olyan dolog, hogy a pénz eszetlen hajkurászásával nem lehet boldog életet élni. Hány bukott "informatikust" láttam, akik csak a pénz miatt vágtak bele, mert ugye ezzel nagyon könnyű meggazdagodni... Jobb esetben fel sem vették őket egyetemre, rosszabb esetben vagy ott hullottak ki pár év után, vagy valahogyan mégis lediplomáztak, de labdába sem tudnak rúgni. Aztán elpocsékolnak 5 (vagy még több) évet, a könnyű meggazdagodás meg csak nem jön össze nekik. Ha a "papír" mögött nincs elhivatottság és tudás, akkor az nem fog pénzt hozni. Hiába menne mondjuk egy költő gépészmérnöknek (a fizetés miatt), ha nem érdekli az a terület, akkor bele fog bukni.

#2 "A rengeteg tudással, amit szerezni fogsz, milyen értéket tudsz majd teremteni?"

Érdekes, hogy ez az értékteremtősdi, meg a hasonló hú, de magasztos elvek mindig csak a diplomásokkal, azon belül is inkább a bölcsészekkel kapcsolatban jön elő. Más területeken miért nem kell soha bizonygatni?

Gusztustalan ez a fellengzős, lenéző stílus.

Egy ép társadalomban rengeteg különböző területen kellenek azt művelő emberek. Nem csak a szállítmányozásban, takarításban, élelmiszeriparban, és az egészségügyben. Ha valamire nem lenne szükség, akkor nem indítanának olyan irányú képzéseket. Akkor nem lennének munkahelyek, ahol olyan végzettségű emberek dolgozhatnának.

Egyébként meg: mielőtt az ember meg akarná váltani a világot, előbb gondoljon egy kicsit a saját boldogságára. Olyan "gyönyörű", hogy aki szeretné a vágyait elérni, szeretné képezni magát, attól mindig asztalt verve követelik, hogy miért nem váltotta még meg a világot; közben meg a focimeccs után a fél várost szétverő huligánokon, vagy a naphosszat a kocsmában óbégató véglényeken soha senki nem kéri számon, hogy ugyan, milyen magasztos célból teszik ezt?

Az ember legyen önmaga. Éljen boldog életet. A világ már attól több, ha több értelmes, művelt ember létezik.

"De minek hozzá diploma?"

Nyilván nem ez az egyetlen dolog, amivel a kérdező foglalkozni fog. Csak a számonkérő, kötözködő követelőzésedre mondott egy területet, amit ő kiemelten fontosnak, és hasznosnak tart.

És hogy minek ehhez diploma? Ezt komolyan kérdezed? Mert ha igen, akkor a látóköröd bizony eléggé szegényes. Szerinted egy 8 általánost végzett betanított munkás birtokában van azon ismereteknek és kompetenciáknak, amit egy gyermektábor megszervezése akár gazdasági, akár szervezési, akár pedagógiai szempontból megkíván?

Mellesleg: ennek a kötözködésnek mi köze is van a kérdéshez?