Néha nagyon félek a haláltól, hogyha meghalok akkor talán tényleg nem lesz semmi! Megszűnök létezni. 21/F vagyok. Te félsz a haláltól?

21 éves vagy, csak nyugalom! Fiatal vagy járj bulizni, és tegyél meg minden olyat amit megszeretnél. Egy ilyennel ráérsz később foglalkozni.

A másik pedig, hogy senki nem igazolta, hogy 1-3 év múlva elpusztul a föld, ne hidjünk a netes butaságoknak. Mert már konkrét 2011 óta meg van jósolva, hogy mi meg fogunk halni.

De legfőképpen ennyit mondok: ÉLD AZ ÉLETED, mert csak 1 van!

> Feltámadás? Ugyan már, mi lesz ha az élet megszűnik a Földön, vagy a globális felmelegedéssel mi van? Hogy fogunk feltámadni ha nem lesz élet a bolygón?

Mondjuk a Föld egésze is feltámad? Ha létezik Isten és mindenható, akkor hidd el, meg fogja tudni oldani ezt az apró problémát.

> félek a haláltól, hogyha meghalok akkor talán tényleg nem lesz semmi

Pedig az, hogy a halál után nincs semmi, az sokkal megnyugtatóbb. Annál mindenképpen, hogy az ember – mint lélek – hallhatatlan. Gondolj bele. Mi az, amit még mindig élvezettel tudnál csinálni ezer év után is. Az ember szeret mondjuk sakkozni. De meddig? 10 évig? 20 évig? Valaki már korábban ráun, de valaki 50 évig is élvezettel űzi a sakkot. De ezer éven át sakkozni… Mi lenne még, amit tanulhatnál a sakkból? Mi értelme lenne milliónyi lejátszott sakkjátszma után lejátszani még egyet? Az örökkévalóság hosszú idő. :-) Miután mindent kipróbáltál és kimaxoltál, amit csak szerettél volna, meg azt is, amit nem is szerettél volna, utána már nagyon nyomasztó lenne létezni, legalábbis azzal a tudattal, ami jelenleg a tied.

Az életnek magának, illetve az életben nagyon sok dolognak pont azt ad értéket, attól válik jelentőssé, hogy múlandó, hogy megismételhetetlen, hogy nem tart örökké. Az öröklét számomra egy nyugtalanítóan nyomasztó gondolat. Nota bene a hinduizmusban és buddhizmusban pont az megváltást, hogy van rá mód, hogy az ember megszabaduljon a létforgatagból, hogy ne kelljen újra és újra és úja és újra és újra megszületnie. Ott nem az üdvözülés és az örök élet elnyerése a megváltás, hanem a Nirvána, az istennel – Brahmannal – való egyesülés, ami nyilván az „én” megszűnését, feloldódását is jelenti.

> Néha nagyon félek a haláltól

Felesleges olyan dologtól félni, ami elkerülhetetlen. Oké, ha azért félsz a haláltól, mert éppen egy szakadék szélén állsz, és félsz, hogy megcsúszol és leesel, akkor a félelem jó. Arra ösztönöz, hogy lépj hátrább. Ha a félelem valami olyanra ösztönöz, ami a félelem tárgyának elkerülésében segít, akkor jó. De félni olyantól, ami elkerülhetetlen és nincs hatalma az embernek felette, az teljesen felesleges.

Élj. Ragadd meg a pillanatot, fejlődj, tanulj, vizsgálódj, gondolkodj, meg érezd jól magad. Töltsd meg az életed. Az élettel általában nem az a baj, hogy nem elég hosszú, hanem az, hogy nem elég széles.

De gondolj bele. Mit fogsz az örök életben csinálni? Mondjuk az első száz évben? És az első ezer évben? És az első egymillió évben? Olyan lenne, mint elmenni az állatkertbe. Egy órát ott tölteni még szórakoztató. Egy egész napot is talán, ha az ember jól kihasználja a lehetőségeket. De ha egy évig kellene az állatkertben bolyonganod, alig várnád, hogy mikor ér véget ez az egész.

Az semmit meg átéljünk naponta. Mikor az ember elalszik és úgy alszik, hogy közben nem álmodik, az olyan mint egy ideiglenes halál. Semmi rossz nincs benne az égadta világon. Ha a halál után nincs semmi, az pont olyan lenne, mint egy álom nélküli alvás, csak a felébredés nélkül. Álom nélküli alvás közben sem aggódsz azon, hogy jön-e utána a felébredés, vagy sem. Mivel nincs jelen a tudatod, így nincs akinek számítana ez.