Az emberek többsége miért fél énekelni?

Én azt hittem hogy az emberek többségének nincs önkritikája, de legalább ebben az egyben rámcáfoltak. Ez jó!

Már-ki

mert mar egy csomoan

- nem jarnak templomba

- nem jarnak a fonoba

- nem neptancolnak

- nem enekelnek egy csomo olyan helyzetben, amilyen helyzetben regen meg tomegesen es rendszeresen enekeltek - igy nem nonek bele, meg nem is gyakoroljak eleget ahhoz, hogy termeszetes legyen nekik idonkent dalra fakadni

helyette mar a magyar himnuszt is csak hallgatjak :(

ja es persze nem hallanak spontan eneklest a sajat szuleiktol, nagyszuleiktol, nagyobb testvereiktol sem (ha egyaltalan vannak), pedig utanzassal tanul(na)nak legjobban a gyerekek

nem jatszanak - mert nem tanitjak meg oket jatszani - korjatekokat sem, mint regen

helyette a sajat szuleiktol is csak az oltogatast kapjak, hogy milyen kappan hangjuk van (ezt raadasul pedagogus szulo szajabol hallottam, szegyelje magat)

kozben meg nezzunk korul, mennyi lelki beteg ember van, mert keptelenek az erzelmeiket pl. dalokba becsatornazni...

Komolyan szólva, hallottam többször sporteseményeken a Himnuszt énekelni, az más. Felemelő, akkor nem az énekhang számít.

Ellenben nézz vissza X-faktorokat, Megasztárokat, Csillag születikeket, ott vannak sokan önbizalommal a semmire.

Előttemm íróknak, az ezer éve 63 százalékon levőnek is (pedig szerintem nem csak én nyomtam neki ződet feszt, nem tudom miért nem emelkedik neki, a stílusáról tudom hogy ő az) igazuk van szerintem is, hogy az emberek magányossá váltak a technikai civilizáció "áldásai révén", így sokkal több a visszahúzódó, kapcsolatot teremteni képtelen ember, teli önbizalom hiánnyal, nincsenek fórumok, ahol nem versenyszerűen, hanem a maga természetességében lehetne énekelni. Az új civilizáció utolsó ilyen lehetősége a karaoke volt, de ma már sehol sincs az se.

Már-ki

Senki se tud, amíg el nem kezd énekelni - ha viszont elkezd, akkor egyre jobban megy mindenkinek! Jó esetben egész kicsi korban kezdik a gyakorlást, végigéneklik az óvodát meg az alsó tagozatot, a mutálás, meg úgy egyáltalán a kamaszkori szégyellősség kapcsán talán van egy kis elakadás, de aztán újra belelendülnek. De idősebb korban is érdemes elkezdeni (csak úgy, magunknak, a fürdőszobában, rádióhallgatás közben, stb., nem arról beszélek, hogy járjon mindenki énektanárhoz). Vannak, akiknek kevésbé jó a hallásuk, mint másoknak - de sok emberrel együtt énekelve még ők is normálisan el tudnak énekelni ismerős dallamokat. És persze minél többször hajlandóak énekelni, annál több dallam lesz ismerős. Meg vannak, akiknek "nincs jó hangjuk" - de kit érdekel? Hiszen ha másokkal együtt énekelnek, akkor úgyse hallatszik, hogy konkrétan az övék mennyire erős, vagy mittudoménmilyen. Attól még jól érezhetik magukat ők is. Akár egy énekkarban is. (Nem is értem, hogy miért folyton csak "jó hangú" embereket keresnek olyan énekkarokba is, ahova lasszóval kell fogni a tagokat - akkor ne így hirdessék meg, hanem úgy, hogy jöjjön bárki, akinek "van kedve" énekelni!)

Nem feltétlenül az a dolga az éneklésnek, hogy másokat szórakoztasson. Sokkal fontosabb funkciója, hogy aki énekel, annak jót tegyen. Akinek nem tetszik valakinek a hangja, az szálljon be, énekeljen vele együtt, máris javul a színvonal - vagy legalábbis jobb lesz a kedve mindenkinek.