Ez már bulimia? Betegségnek számít egyáltalán? 16/L

Borzasztóan félek. Eddig erre nem is gondoltam, de attól tartaok faláskényszerem van és/vagy bulimiás vagyok. Mostanában nagyon fontos lett számomra a súlyom és az egészséges életmód. A sport eddig is az életem része volt, de most kiemelkedő szerepe van, majdnem minden nap edzek, futok vagy edzésre megyek (spinracing), esetleg konditerembe megyek. Visszatérve a táplálkozásra, déleőtt alig eszem, nem azért, mert nem akarok, hanem képtelen vagyok rá. Nincs étvágyam és sokszor időm sem enni. Legtöbbször egy-két almát eszem délelőttönkét, majd amikor hazaérek, szépen megeszem az ebédet, az még teljesen normális keretek között zajlik, majd elkezdek szó szerint zabálni. Mindent, amit találok és megtetszik. Üre kisfli, gabonapehely, nutella, chips, müzliszelet, zacskósleves, aszaltgyümölcsök, tej, tészták, péksütemények... Tényleg, amit találok. És akkora mennyiségben, amit egy átlag ember két nap alatt eszik meg. Aztán szörnyű bűntudatom van. Kegyetlenül. Ilyenkor általában olvasok vagy tanulok, hogy kicsit kiszakadjak és nem figyeljek rá. Majd a bűntudat erősödik és megpróbálom hánytatni magam, ami eddig még sosem sikerült, aztán hashajtókat veszek be. Ezek után még általában elmegyek edzeni is, volt, hogy este 10-kor értem haza, mert 10 km-t futottam. Aztán jön a legrosszabb része, a fürdés. Miután levetkőzöm és belenézek a tükörbe, vagy ráállok a mérlegre, elkap a sírógörcs. Hálistennek külön fürdőszobám van, a szüleim nem hallanak semmit belőle.

Ennek ellenére nagyon jó barátaim vannak, tartják bennem a lelket és nekik mindent elmondok. Biztatnak, hogy nem vagyok kövér. Volt olyan is, hogy el kellett küldenem egyiküknek, hogy mit eszem egy nap, persze ilyenkor az ember figyel rá és nagyon az önkontroll, aznap normálisan ettem. Nem vagyok vékony, de őszintén kövérnek sem tartom magam annyira, de nem szeretnék így kinézni. Ez már bulimia?