Étkezési gondokból gyógyulva mennyi idő után kezdi az embert hidegen hagyni az étkezés és a súlya?

Dietetikus segítségével.

Az utóbbi időben megpróbáltam ignorálni is; megkértem a dietetikust, hogy had ne kelljen grammra pontosan leírni a napi étkezésemet, a munkahelyi menzán ebédeltem (hús, köret, zöldség, utána nasi és kávé), a tízóraimat nem én készítettem hanem vásároltam a büfében (szendvics + gyümölcs) , a reggeli az uzsi és a vacsi készítésnél csak arra figyeltem, hogy meglegyen minden fontos tápanyag a menüben, de nem méregettem megrögzötten - és ez így segített is. A napi méredkedésről is sikerült leszoknom, nem számoltam kalóriát, stb.

Ennek ellenére bennem volt egy kicsit a kis démon, de minden nappal gyengült. Volt nap, hogy az evéssel való konfliktusokra nem gondoltam és nem jöttek elő.

A külvilág felé nyitottam, mindig lefoglaltam magam, programokat szerveztem és nem ujjongtam minden étkezés után, hoyg "Jaj, de ügyes vagyok, hogy mertem enni" - csak szimplán az éhségem csillapítására ettem; gondolván, minél kevesebbet törődök az étkezési gondokkal, annál könnyebben kijövök az egészből.

Érzelmileg is jobban voltam és mindenki látta is, hogy nevetek, mosolygok, felszabadult vagyok.

Heti egyszer kell méredzkednem és eddig nem is volt túl nagy gond, de az utóbbi méredkedés óta megint felerősödött minden, megint naponta mérem magam, gyakran leszek rosszkedvű, számolom a kalóriákat, méregetem az ételeket, italokat és vágyakozok fogyni.

Próbáltam annó hosszú ideig pszichológussal illetve pszichiáterrel is, de egyszerűen nem jutottunk előre.

Mennyi idő után kerül az ember abba az állapotba, hogy nem a mérleg meg a súlya jut eszébe ha éhes és nem kalóriasámolgatás meg kimérés után vesz magához ételt?

Előre is köszönöm a tanácsokat!