Bulimiás vagyok, hogyan tudnék meggyógyulni? Segítséget kérek.

18 éves lány vagyok, másfél, lassan 2 éve bulimiával küzdök, azóta MINDEN EGYES NAP hánytattam magam. Elég komplex a dolog, nem mondanám, hogy a fogyás miatt, inkább a hízás elkerülése érdekében.

Kicsinek volt időszak, hogy gyógyszert szedtem, annyira nem szerettem enni, elég kevés ételt tudtam bevinni, az édességért viszont meg voltam veszve, és ez máig nem változott. 5-13 éves korom közt versenysportoló voltam (úszás), szép szálkás voltam, nem sovány, hanem vékony, sokan dicsértek, olyan 40 egynéhány kg lehettem max. Aztán abbahagytam, lement az izom, "hájjá" alakult és majdnem felhíztam 50 kg-ra, persze ebben a kamaszkor is szerepet játszott. Aztán lement pár kiló természetesen, nem fogyóztam, beálltam stablian 47 kilóra. Két évvel később egy személyes dolog miatt 42 kilóra fogytam egyetlen hét alatt (és közben lázas is voltam), semmit nem tudtam enni. Aztán pár hónap alatt megint magamtól visszaálltam a 46-8 kg közti súlyomra. Közben hobbi szinten sportolgattam, rendszeres lovaglás, meg jártam néha futni, sokszor bicajoztam, tornáztam otthon, hogy ne tunyuljak el. 2 éve elkezdtem heti pár alkalommal kondizni, nem testépítés céljából, csak a mozgás miatt, nagy étvágyam lett a sport miatt, és megint 50-52 kiló lettem és itt szakadt el a cérna. Abbahagytam pár hónap után. Azóta minden nap szenvedek, nem vagyok kövér nyilvánvalóan, hiszen az 50 kiló a 165 centimhez teljesen normális, mégis ez a helyzet. Az okát nem találom, egyszerűen bűntudatom van, ha pl. valami nehezebb kaját eszek és "bennem marad" akár egy órára is. Minden étkezés után "szoktam". Azóta kb. 3 embernyi kaját eszem meg egy nap, és nem híztam semmit, így ha abbahagynám, biztos elhíznék (jojó-hatás) Főleg kevésbé táplálékdús kajákat eszem, ezért baj. Tovább nehezíti a helyzetemet, hogy visszamentem 3 hónapja úszni ennyi év után, tehát fontos lenne, hogy jól egyek, izmom legyen, de nem tudok uralkodni magamon, még ha fehérjét is eszek, pl hús, azt is kihányom. Szüleimnek nem mondtam, nem is merem, nem is akarom. Más pszichés gondjaim is voltak, vannak, ezt tudják otthon, de nem voltam sose orvosnál, ezeket magamba fojtom, de szívesen kiadnám valakinek, csak anyukám szerint minek fizessünk orvost, mikor úgy is csak elmondja, amit ő is el tud, hogy depressziós vagyok, stb. és a saját életemnek magam vagyok a kovácsa. De a bulimiáról nem tudnak, biztos, hogy kiakadnának, pláne, hogy milyen szinten szenvedek. Szerintetek érdemes pszichológushoz fordulni, tudna segíteni, vagy tényleg csak elmondja, amit mindenkinek? Ki tudna segíteni? Már érzem a mellékhatásait, félek, hogy visszafordíthatatlan károsodások érnek.