Egyik barátom bulímiás de az elején van, hogy tudnám kihozni belőle?

Plusz a sorozatos hányás tönkreteszi a fogait, idővel szétrohad..ez csúnya és drága is, egy fogsor megjavítása több 100ezer ft. Ha előbb nem marja ki a nyelőcsövét a sav és el nem vérzik egy nagyér sérülésekor 2 perc alatt..

(én is majdnem belecsúsztam a bulimiába,csak a hiúságom fogott vissza a fogaim miatt..) És ha kiöblíti hányás után az sem segít. Próbáld növelni az egóját,illetve magyarázd meg neki,hogy senki de senki nem tökéletes,és mindenkinek más az ideális,szép. Ezt kellene megértenie. Ha semmi nem változik, bizony szólni kell a szüleinek (ha fiatalkorú) és pszichológus vagy pszichiáter segítsége kell.

A bulimiasok esznak, sot, sokat is, de ki is hanyjak.

Szoval nem eleg neki enni, benn is kell tartani a zoldseget.

Szakemberre van szuksege, szuleinek feltetlen tudni kellene.

arkaséhség, bűntudat, félelem

Rendszeres, titokban végrehajtott falási rohamok jellemzik a bulimiás beteg életvitelét. A falás után jelentkező erős bűntudatérzés és az elhízástól való félelem miatt ezeket a rohamokat általában koplalás, önhánytatás, illetve hashajtó vagy vízhajtó gyógyszerek mértéktelen fogyasztása követi. A bulimiás gyakran még a környezete előtt is sikeresen titkolja betegségét, és mivel azt nem kíséri szükségszerűen erőteljes hízás vagy fogyás, évek telhetnek el, mire fennállására fény derül.

Gyakran előfordul, hogy a beteg megjelenik ugyan az orvosi rendelésen, de valódi problémáját nem tárja fel. Ilyenkor a legjellemzőbb kísérő tünetekből, a gyomorpanaszokból, a fogzománc romlásából, illetve nőknél az esetenként előforduló menstruációs zavarokból következtethetünk a betegség fennállására. A bulimiás betegek sokszor már csak akkor kérnek orvosi segítséget, amikor a mértéktelen evés anyagi, egzisztenciális biztonságukat is fenyegeti. Az ennivaló pénzbe kerül, így megtörténhet, hogy betegsége előrehaladtával az illetőnek el kell adnia lakását, autóját, vagy akár élelmiszer lopására kényszerül.

A betegség kialakulása

Akinek a közvetlen környezetében még nem fordult elő bulimiás beteg, nehezen tudja elképzelni, hogy barátai, családtagjai körét ez a súlyos pszichés zavar veszélyezteti. Jogosan tesszük fel tehát magunknak a kérdést, hogy kinél fordulhat elő a betegség, és hogyan alakulhat ki?

Mint említettük, a bulimia kezdete összefügghet valamilyen megterhelő eseménnyel, de önmagában a betegség kialakulásához ez nem lenne elegendő. Valamennyiünket érnek fájdalmas élmények, csalódások, mégsem válunk mindannyian beteggé, hacsak az aktuális krízishez nem társulnak más családi vagy pszichológiai problémák, illetve a betegség kialakulását hajlamosító személyiségvonások is.

Szinte minden bulimiás betegre jellemző a fokozott teljesítményorientáltság, a tökéletes eredményekre való törekvés, ami kivétel nélkül negatív önértékeléshez vezet. A beteg vagy családja teljesíthetetlen elvárásokat tűz ki, amelyet a beteg evéssel próbál feloldani. Jellemzőek lehetnek a személyiségfejlődés zavarához vezető kora gyermekkori szülőgyermek kapcsolati zavarok. A beszéd kialakulását megelőző időszakban ugyanis a megfelelő énkép, testkép és a kommunikáció alapjainak kialakulásában kiemelkedő szerepet kap az érintés és a nonverbális (nem szavakban megnyilvánuló) kommunikáció. Amennyiben ez a szülő-gyermek között zajló testi dialógus hiányt szenved, testképzavar és a saját testhez való negatív viszony alakulhat ki. Ez nemcsak étkezési rendellenességeket, hanem egyéb kapcsolati, szexuális és kommunikációs zavarokat is előidézhet.

Gyakran fordul elő a bulimiás betegek családjában alkohol-, gyógyszer- vagy kábítószer-függőség, illetve más szenvedélybetegség. Alkohol- vagy drogfogyasztás során a világtól elforduló embernek megszakad a kapcsolata a közvetlen környezetével, önmagára koncentrál. Otthonról hozott mintája is lehet tehát a problémák tudatos átélésétől való menekülésnek, a csökkent kudarctűrés impulzív levezetésének. A bulimia gyakran más pszichés zavarokkal, rendellenességekkel társul, ezért a betegség hátterében álló okok feltárása minden betegnél egyéni sajátosságokat hozhat felszínre.

Milyen veszélyekkel jár?

Kevesen tudják, hogy a bulimia nervosa súlyos testi szövődményekkel járhat. Mint korábban említettük, a hányás következtében fogzománcromlás, majd a fogak szuvasodása lép fel. A nőbetegek negyven százalékánál menstruációs rendellenességek is bekövetkeznek. A hirtelen nagy mennyiségű étel elfogyasztása gyomortágulást, sőt, gyomorszakadást is okozhat, ugyanezen okokból kifolyólag felléphet nyelőcsőgyulladás vagy nyelőcsőszakadás is. A hányás – főleg beszűkült tudati állapotban – aspirációs pneumóniát (az étel légcsőbe való bekerülését) és fulladást is okozhat.

A rendszeres hányás, hashajtó és vízhajtó gyógyszerek fogyasztása felborítja a szervezet elektrolit-háztartását, ami EEG-abnormalitásokhoz, agykamratágulathoz, sőt, az agykéreg elcsökevényesedéséhez is vezethet. A testi szövődmények mellett a pszichés zavarok okozta veszélyeztetettség is megnövekszik, a bulimiás betegek között a depresszió jóval gyakoribb, mint az átlagpopulációban, és az öngyilkosságok száma is megnövekedhet.

A kezelésről

Mivel a bulimia nervosa gyakran jár együtt más pszichés zavarokkal, a betegek komplex, egyénre szabott kezelési eljárás kialakításai igénylik. Húsz százalékuk küzd komoly depresszióval (a noradrenalin- és a szerotoninhormon-háztartás diszfunkciója), és ezek a betegek komplex gyógyszeres, illetve pszichoterápiás kezelést igényelnek, amely magában foglalja az antidepresszáns gyógyszerek adagolását is. Szükségessé válhat gyógyszeres kezelés olyankor is, ha a depresszió csak másodlagosan, a negatív önértékelés következtében alakul ki, hiszen az öngyilkosság elkövetésének veszélye ebben az esetben is fennállhat.

Gyakran társul a bulimia más szenvedély- vagy kényszerbetegségekkel, és ilyenkor a többi tűnél enyhítését, illetve hátterük feltárását is integrálni kell a beteg kezelésébe. A pszichoterápiás módszerek közül kiemelkedő jelentőségűek lehetnek a nonverbális pszichoterápiás eljárások, főleg a mozgásterápia, amely a kora gyermekkorban kialakult testképzavarokat és sérült kommunikációs mintákat korrigálja hatékonyan.

A beszélgetésre építő pszichoterápia egyrészt az önismeret növelése révén a negatív énkép helyesbítéséhez járulhat hozzá, másrészt a betegterapeuta kapcsolaton keresztül a sérült kommunikációs mintázatok korrigálásában játszhat fontos szerepet.

Szerző: Moukhtar Lucia

pszichológus

2006. 09. 06. (Aktualizálva - 20

Remek, mindenki szétokoskodta magát, csak épp értelmes, használható dolgok nem írtak le.

1. az, hogy mondja, hogy benn tartja, egy dolog, de 99%, hogy kihányja, mikor nem látjátok

2. hacsak nem divatból csinálja, akkor elég gázos lehet az élete

3. vedd rá - vagy ráncigáld -, hogy elmenjen a pszichológushoz, mert Ő tudja, mit tehet

4. a szüleinek csak akkor szólj, ha ő is akarja - engem elárultak úgymond, hát ne tudd meg a reakciókat: hlye, ostoba, takarodjak, gúnyolódás (de még a motohaöcsém is), megtömés, korlátozás nagyon durván... és az, hogy elmenjünk családterápiára - mert az kellett volna - szóba se jöhetett.

Ez idegbetegség kategória és megfelelő szakorvoshoz kellene vinni. Pszichiáter kezelje.

Mi a bulímia?

A bulímia falási rohamokkal járó kényszerbetegség, melynek során a beteg rövid idő alatt igen nagy mennyiségű étel - jellemzően édesség - elfogyasztására képes. Ez törvényszerűen elhízáshoz vezet, amit elkerülendő a beteg önmagát hánytatja, hashajtókkal vagy eltúlzott fizikai aktivitással él. Hányás után a beteg ismét szenved, az evési kényszernek csupán néhány óráig tud ellenállni, majd ismételten étkezik, és önmagát hánytatja.

A betegség súlyosbodásával az étkezések és hányások között eltelt idő egyre csökken, a kényszer eluralkodik a beteg kaotikussá váló életén. Így például a beteg képes az ételmaradékot kiszedni a szeméttartóból vagy akár lopni, hogy kényszerét enyhíthesse. Viselkedésüket többnyire visszataszítónak tartják, és szégyellik magukat miatta.

A bulimia nervosát 1979-ben fogadták el, mint önálló, pszichoszomatikus betegséget.

A bulímia előfordulása

A bulímia szinte kizárólag tizenéves lányok vagy fiatal nők betegsége. Férfiakban elvétve fordul elő. Gyakorisága a sok rejtett eset miatt pontosan nem ítélhető meg. A felismert esetek gyakorisága a 18 és 25 év közötti női populáció 3%-a.