Miért van nagyon sok meglehetősen elhízott fiatal? Egyetemi városban élek, dolgozom, sok hallgatót látok, akiknek túlnyomó többsége meglehetősen kövér. :- (

Amikor vizsgaidőszak van az ember ki sem mozdul a lakásból szinte,éjjel nappal tanul és hízik,utána nehéz lefogyni...

N is duci vagyok mióta főiskolás lettem,majd leadom ha nem lesz ennyi stressz...

Nem eszem sokat amúgy napi egyszer eszem gyerek adagot,de mellé jön a csoki ami stimulálja az agyat és hízok és hízok s hízok:)

Nemtudom voltál e egyetemista...de ha nem akkor nem is tudod milyen érzés bezártan élni hónapokon át

Mert ha ilyeneket hallanak, mint a te kérdésed, akkor elkezdenek valami csoda fogyókurát, lefogynak valamennyit és utánna - mivel a fogyókúrák többsége értelmetlen - visszahiznak mégegyszer annyit, jöna köv. kúra, és a köv. ráhizás.

MEg sokan nem kövérek, akit mások annak tartanak - ha itt megnézem, hogy kik tartják magukat kövérnek, azoknak legalább a fele majdnem inkább sovány.

Mára már olyan rohanó lett a világ, hogy tanulás, iskolába menés, munka, házimunka, gyerekek és akkor még mindig nem tudsz megélni, ezért van aki 3 másodállásban is dolgozik, így valóban nincs idő külön mozgásra. Régebben azért nem volt ennyire súlyos a helyzet. Volt idő családra, férjre, kirándulásra, ma meg örülünk, ha kinyúlhatunk egy két műszakos meló utána tévé elött és végre rendes kaját ehetsz, nem pedig a közeli kajáldából eszel, mert az van közel, nem lehet olyan mennyiségeket megfőzni, hogy az egész család ebédelni tudjon és még vacsira is maradjon.

És sajnos az a helyzet, hogy ma már egészséges ételeket enni nagyon drága, egy sima zöldségsaliba ha megveszed ami kell, plusz öntet...nálunk melóhelyen egy szelet kisebb csirkemell roston kis zöldsalátával mellé 700 forint, és az kb. kitart 3 órát a gyomrodban, mert nem sok energia van benne.

Én ezt a rohanást és általános anyagi helyzetet látom fő problémának. Na meg persze van akinek lenne ideje, pénze, az meg simán lusta...van ilyen is.

Szia! Harmadéves egyetemista lány vagyok és nagyon elvagyok hízva. Ez nálam nem az egyetem miatt alakult ki, hanem már gyerekkorban, nagyjából 12 éves koromban kezdtem el hízni. Gyerekként engem egyáltalán nem érdekelt hogy egyre ducibb leszek, mert gyerek voltam, ilyesmivel nem foglalkoztam, a szüleim pedig szintén nem szóltak soha. 14 éves koromra elértem azt a súlyt, amivel végigvittem a középiskolát. Aztán lett egy komolyabb barátom és megijedtem, hogy már 18 éves vagyok mindjárt, a párom pedig 23, és ebből bizony szex lesz előbb utóbb, úgyhogy őrült fogyókúrába kezdtem el. Úgy lefogytam, hogy kinnt voltak a bordáim, arcom beesett, szemeim kidülledtek, mellem fele akkora lett. Mindenki elvolt hűlve tőlem amikor 12.osztályba már úgy mentem a nyárról, hogy csontsovány voltam.

A párommal 5 hónapig voltunk együtt, tartottam is a súlyom. Aztán szakított velem, és egy világ összeomlott bennem. Ennek tudod mi lett az eredménye? Remélem kapaszkodsz: 70 kg plusz!!!!!!!!!!!!!!! Az akkori súlyomat magamra szedtem pluszba. Ami eleinte bánatevés volt, később kényszeres lett. Ez egy betegség. Hidd el nem jókedvemből vagyok ilyen. Ez pont olyan mint az alkoholizmus és a drogfüggőség: nincs megállás.

Elkezdtem nemrég fogyókúrázni és 15 kiló már le is ment rólam. Persze semmi nem látszik, ekkora hatalmas túlsúlynál 15 kiló mínusz nem látszik meg, csak én látom a ruháimon.

Fogyókúrázok és amikor ráállok a mérlegre és látom hogy megint lement 1 kiló nem örülök neki hanem sírok, mert minden napom egy hatalmas depresszió, minden napom egy kínlódás, egy örömnélküli szenvedés, és nyomor. Tudom hogy nem marad így örökké, tudom, hogyha megszokom az új étkezési szokásokat akkor nem fogok szenvedni, de addig ez marad nekem.

Hálistennek 180 cm magas vagyok és így nem nézek ki úgy hogy utcára se merjek kimenni. De ha csak 10 centivel lennék alacsonyabb ugyanezzel a súllyal, akkor már ellennék torzulva....

Akinek nincsenek ilyen problémái természetesen nem érti hogyan engedheti magának az ember hogy így elhízzon. Én sajnos tudom. Bár ne tudnám :(