Szorongás, étvágytalanság? NAGYON SOKAT SEGÍTENE HA VÁLASZT KAPNÉK
Az utóbbi fél évben nem mutattam, és nem is nagyon volt lehetőségem mutatni a félelmeimet, szorongásaimat, idegességemet. Miközben úgy éreztem nem bírom tovább, mosolyogva és látszólag higgadtan viselkedtem.
Sokan mondták hogy mennyire jól bírom, és tényleg semmi stressz nem látszik rajtam. (úgy éreztem kényszerítenem kell magam a nyugodtságra)
Viszont egyre gyakrabban lett elegem, de utána megint bírtam aztán megint elegem lett de erőt vettem magamon.
Most viszont úgy érzem minden kijött rajtam. Nem tudok koncentrálni, nem tudok higgadtan viselkedni, étvágytalan vagyok, hányingerem van, remegek.
Minden stresszes dolgot eltüntettem magam körül, mégis most érzem magam a legrosszabbul.
Étvágytalanságom aggaszt leginkább. Nagyon rendszertelen. Egy kicsit is stresszesebb napon már semmit nem tudok enni. Ha a nap jól kezdődik akkor viszont jól esik az étel.
Félek attól hogy nem tudok enni és még jobban lefogyok. Rettegek a betegségektől, mindenfélét beképzelek magamnak. A hirtelen változásoktól már nem tudom mi az élet értelme (eddig csináltam valamit amit jónak láttam, és egy csapásra kiderül hogy csak tönkretesz).
Volt már valakinek része ilyenben? Meddig tart ez a szörnyű állapot? Hova menjek segítségért?
Jó ezt olvasni hogy túl vagy rajta. Biztos vagyok benne, hogy minden ember életében megvan az a "bizonytalan" korszak. Persze nem mindenkinek ugyan olyan.
Szedek vitaminokat egyébként. Lehet hogy az is baj hogy éhgyomorra reggel, de sehogy nem tudok enni.
Sosem voltam vallásos, de nem tartom magam rossz embernek.
Inkább abban hiszek, hogy mindennek van oka. Ez lelki megnyugvást adott egy ideig, amíg tudtam úgy élni ahogy kell, de most már pont ez az ami idegesít, hogy ahogy éltem és nem vigyáztam magamra, biztos hogy rosszul járok aszerint amiben hiszek.
Talán tényleg el kellene gondolkoznom a templomba járáson:)
Köszönöm a válaszodat
válasza:Nekem is volt hasonló korszakom. Mindenkinek jópofiztam, tettem a szépet, mosolyogtam. A panasziamról senkinek nem beszéltem.
Aztán jött egy olyan ciklusom amikor egyik este pánikbetegség uralkodott el rajtam. Nem kaptam normálisan levegőt, teljesen szaporán vettem, ömlött a víz rólam, hemperegtem az ágyon, majd egy 5-10 perc múlva legalábbis nekem ennyinek tűnt jobban éreztem magam. Azután alvás közben rémálmok kísértek. Azóta töbször is volt hipperventilációm. Utálom.
Akkor olyan is volt hogy kész hiszti roham. Alapból teli volt a pohár és akkor már mindegy volt, hogy milyen pici apró dolog, de olyan ideges lettem, hogy csak zokogtam egy helyben folyamatosan.
A sírás alapjáraton képes nyugtatni, meg nekem az is hasznos volt, hogy kiírtam magamból a bajaimat, mert imádok írni, így bele kezdtem egy új könyvembe. Akkor emellett nagyon sokat foglalkoztam a papagájommal akkor. Segített.
Ha gondolod akkor nekem nyugodtan írhatsz levelet a bánatodról, vagy amitől rosszul érzed magad. Meghallgatlak és válaszolok is ha szeretnéd.
Utolsó válaszoló, köszönöm a lehetőséget. Szerencsére már jobban vagyok, viszonylag hamar túllépek az ilyen dolgokon. Bár nálam ez nem rendszeresen fellépő pánikroham volt, hanem egy folyamatos feszült, depresszív állapot, néha pánikrohamokkal fűszerezve. Nagy csalódást jelent, hogy képes voltam ilyen állapotba kerülni.
De sok pihenés, foglalkozás a családdal, és az arra érdemes barátokkal segített.
Most már nem "jópofizok" olyan emberekkel akik csak szívják az energiámat, és nem tűröm el a rosszat. Szerintem ez a megoldás. Azzal foglalkozni ami tényleg fontos.
Meg persze az orvosi vizsgálatok megnyugtató eredményei segítettek. Értékelem hogy egészséges lehetek, és még egyszer nem teszem tönkre saját magam :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!