SOS, esetleg akik már kikerültek belőle mit tehetnék bulímia?

Nagyon nehéz és igaza van az előzőnek. akaraterő kell hozzá,no meg iszonyat nagy önkontroll.Nagyon nehezen ment nekem is. Először elmondtam anyunak,kibeszéltem magamból,és megkértem,hogy segítsen,lehet,hogy ez is sokat jelentett. Akartunk egy ideig pszichiáterhez menni,de aztán halogatva lett és elfelejtődött. Rendben,én viszont nem csak normális adagokat voltam képes enni. Lényeg,hogy valakinek,akiben megbízol,vagy valahova,ahol nem látja mindenki,kezdd el írni. Mindent. Elkezdtem naplót vezetni. Bevezetőként elmeséltem tömören a történetem,és a bennem kavargó érzéseket,amiket akkor érzek,mikor átlendülök a holtponton,és amit az után,miután ismét "végeztem",és fogadkozom,hogy többet soha..(nálam négy és fél évig zajlott ez,utána akartam csak kiszállni) Minden egyes napot óriási sikerként írtam le,közben könyveket fordítottam angolról magyarra,olvastam,tanultam,és minden egyes falat után megkérdeztem magamat,hogy ugye ez annyi még,amennyi bent marad,és nem lesz tőle bűntudatom. Igen,gondolom nálad is ez van. Rendesen megeszed a kaját,mint az összes többi,normális ember(persze te is normális vagy,de érted,hogy értem),aztán közben vagy utána jön a bűntudat,hogy ez túl sok volt,és vagy ráeszel még,hogy most már úgy is mindegy,és utána mész,vagy egyből rohansz a wc-re... Borzalmas volt az egész számomra is. De azt hiszem,sikerült. Minden napot leírtam,és mikor azt éreztem,hogy ismét visszaesek,hosszú oldalakat írtam tele a naplóban. "Egy. vége az első napnak,és bár csak egy lehelletvékony üvegfal választ el a rémálomtól,távolabb kerültem.(...) Tizennyolc. Megbolondulok,hogy ehessek abból a rohadt pizzából,de tudom,mi lenne a vége. Nem megyek ki,nem eszem meg,nem is vagyok éhes,különben is dolgom van(...) sikerült. Már csak az ágyhoz megyek. Ismét eltelt egy nap,és egyre erősebb leszek. Nincs titkolózás,nincs kötöttség,nincs is betegség lassan.(...)" Most "százhatvannégynél" tartok,tehát több,mint öt hónapja nem szegtem meg,amire megesküdtem anno,egy teljesen átlagos nap után,mert elegem lett. Ha már idáig eljutottam,nem fogom elrontani,mert akkor kezdhetem elölről. Ha újévig ez így folytatódik,azt hiszem már gyógyultnak számítok. Egyre kevesebbszer jön elő a gondolat a fejemben,akkor is elhessegetem. Egy kérdés van. Le tudod-e győzni önmagad az álmaidért? Nekem voltak,és vannak is,amik a betegség mellett sosem válhatnának valóra. Eddig a válasz minden nappal erősödő igen volt. Azt hiszem tartom is magam ehhez,és inkább egészségesen,és odafigyelve magamra étkezem.:)A bulímia maximum csak a súlytartás legrosszabb formája. Fogyni egy idő után képtelenség vele. Nekem is csak utána sikerült. Még az elején vagy,még nem annyira rossz,hogy beépül a mindennapjaidba teljesen. Most még simán kiszállhatsz. Nem holnap,hanem ma. Mert a holnapból úgy is holnap lesz csak.:)