Hányak küzdötök anorexiával illetve bulimiával?

Hát én már nem bírom elviselni ezt az egészet, komolyan.:[

1 éve járok pszichológushoz, de lassan utoljára, és annyira imádtam azt a nőt, hogy plusz egy csapás, hogy soha többet nem láthatom, benne bíztam meg a legjobban.

Tönkreteszi a mindennapjaimat ez az egész, gyűlölöm.:[

4 éve kövér voltam, 150 cm és 57 kiló, és tönkretettek, a családom is, mai napig ha ránézek egy ételre vagy egy tükörbe, hallom azokat, amiket 4 éve mondtak.

Most meg itt állok 163 centisen és 43 kilósan, és minden percem erről szól. "Úristen, az a lány vajon mennyit ehet, hogy ilyen vékony?" "Vajon miért isznak sima kólát, ha van zéró is?" Ha rám néznek, már az az első gondolatom, hogy vajon mikor fognak újra piszkálni, mert kövér vagyok?

Gyűlölöm, hogy dolgozatok előtt eszek egy falatot, hogy valamennyi energiát kapjon az agyam és tudjak gondolkodni, de közben végig azon jár az eszem, hogy miért ettem.

Gyűlölöm, hogy nem bírom hashajtó nélkül. Komolyan , egyszerűen remegek az idegességtől, ha nincs nálam. Aztán persze egész nap a wc-re szaladgálok, és szörnyen görcsöl a hasam.

ahj, meddig tudnék erről írni..:(

Szia!/Udv!

En fel eve vagyok bulimias. Korabban nagyon dagi voltam, 165 centisen 75 kg, ossze-vissza ettem, naponta-ketnaponta egyszer, de akkor mindent es barmennyit. Aztan kicsit visszavettem, es ugyanolyan idokozonkent, de kevesebbet ettem, igy le is jott rolam 5 kg. Ekkor sokan megjegyeztek, hogy latszik, hogy fogytam es csinos vagyok, de en egyaltalan nem voltam megelegedve magammal. Mindig csufoltak meg szekaltak altalanos iskolaban, hogy milyen csunya meg dagi vagyok, en meg megakartam marcsak azert is mutatni, hogy mibol lesz a cserebogar. Eleinte ockodtam a hanytatastol, az elejen nem is gyakran csinaltam, csak affele vegso megoldaskent, ha nagyon bezabaltam. Aztan egyre tobbszor, egyre gyakrabban, egyre jobban. Aztan rajottem, hogy ez tok jo kis modszer, mert akarmibol akarmennyit ehetek, nem hizom el, ha kihanyom, es megkonnyebbulok, nem is lesz az a szokasos teltseg erzet, mint az a kiados evesek utan szokott lenni. Aztan mar csak azert ettem, hogy kihanyjam. Idokozben elkezdtem hashajtot is hasznalni, eleinte csak 2-3 naponta hasznaltam, 2 szemet, de utana minden nap, es akar 8-10 szemet is. Eleinte jo volt, de utana ahogy egyre tobbet szedtem, csak a hasam fajt, de irdatlanul, a vart hatas pedig elmaradt. A hanytatas miatt allandoan faj a gyomrom, gyulolok enni, ehhez kepest nem birok ki ugy egy napot, hogy ne egyem egyszer tele magam, utana meg ne menjek kihanyni, mindegy hogy epp mivel ettem tele magam. A vizet is kihanyom, ha eltelve erzem magam tole, mert egyszeruen az a kepzet van bennem, hogy legalabb 5 kg-t hizok tole, ha bennem marad... 1,5 honap alatt igy szo szerint lehanytam magam 58-ra. Meg mindig sokan megjegyzik, hogy mennyire lefogytam, ne is menjek tovabb, igy nagyon jol nezek ki, stb. De ha a tukorbe nezek, en akkor is egy dagadt hurkas zsirdisznot latok, nem mast. Ilyenkor belegondolok, hogy hogy nezhettem ki 70 meg 75 kg-san es arra jutok, hogy mindenkepp tovabb kell fogynom, de mostanaban nem megy... A sulyom mindig 57 es 60 kg kozt mozog, es ha iszom egy pohar vizet vagy eszem egy 100 grammos, meg kisebb kategoriaba tartozo almat, lelkiismeretfurdalasom es buntudatom lesz, hogy uristen mar megint mennyit ettem... Jo dolog vekonyabbnak lenni, de igy, hogy folyton rosszul vagyok, hogy nem tudok hashajto es hanytatas nelkul elni, raadasul mostmar reflux betegseggel szenvedve, mar nem tunik olyan ertekesnek ez a sovanysag, mint korabban. Allandoan a fogamat mosom, es a kezemet kenem mindenfele kremmel, hogy mihamarabb gyogyuljanak a kezemen a fogaim altal keletkezett sebeket... Egyaltalan nem eri meg, ezt mar en is tudom... de egyszeruen keptelen vagyok leallni. Se egyedul, se segitseggel. Ha neked is ilyen problemaid vannak, azonnal kerj valakitol segitseget, nem feltetlenul orvostol vagy pszichologustol, hanem beszelj valakivel, akibel feltetlenul megbizol. Mondd el neki, es segiteni fog!