Ha kávéval hashajtózok szinte minden nap, akkor bulímiás vagyok?
Bele vagyok betegedve az evésbe, nem normális, ahogy az ételről gondolkodom. Az egész életemet az evés, az étel, a soványság, az önutálat, az akaratgyengeség tölti ki. Ezek a dolgok mindennél fontosabbak lettek számomra. Mégsem érzem magam betegnek. 163 centi és 48 kg vagyok, de voltam már pár hónapja ugyanezzel a magassággal 44 kg (akkor nagyon boldog voltam, vagy másfél hónapig sikerült is tartanom), és 50,5 kg is (akkor egész nap sírhatnékom volt, még sosem éreztem magam annyira nullának). Rengeteget eszek, és nem is azért, mert éhes vagyok, hanem mert megkívánom az ételt. Csak érzem, hogy enni akarok valami sósat, vagy valami édeset, és ha nem tudok enni, szinte pánikba esek. Valami nagyon rossz érzésem támad olyankor, de nem tudom leírni. Nem tudom kiverni a fejemből az ételt, csak az evéshez van kedvem... Gyűlölöm. Ha pedig eszek, majdnem boldog vagyok, persze közben utálom magam, amiért nem bírom megállni evés nélkül. Szerintem már több ezerszer megfogadtam magamnak, hogy mostantól nem zabálok, de sosem tudom betartani, és azt is tucatszor megígértem magamnak, hogy mostantól normálisan eszek, nem is foglalkozok ezzel az egész étkezési zavar üggyel, hiszen vékony vagyok. Miért is kínoznám magam, amikor egy csomó ember szerint sovány vagyok? Hisz a bordáimat számolgatom elalvás előtt. Aztán eszek valamiből egy hatalmas adagot, és mindennek vége. Újabb ígérgetések, hashajtás. Néha hánytattam is magam, de az nem jött be. Nem érzem magam bulímiásnak. A hashajtás annak számít? Ha már mindenképp étkezi rendellenességem van, miért nem lehetek anorexiás? Ők legalább vékonyak. Én se vagyok kövér, tudom, de nem vagyok olyan sovány és törékeny, mint amilyen lenni szeretnék. És alacsony is vagyok, egy tömzsi törpe. A 42 kiló az álmom, de gyenge vagyok hozzá. Pedig pár hónapja olyan közel volt.
17L
válasza: válasza: válasza:Egyértelmű:
- hashajtás
- falásroham > bűntudat > kompenzálás
- kórosan soványan rettegsz, hogy hízol (bár ez inkább anorexiás)
- nem érzed magad bulimiásnak
- és azért vannak falásrohamaid, mert éhezik a szervezeted
Mindenből normálisan kéne enni, és mozogni, és akkor nem törnének rád rohamok, és nem kellene ilyen hülyeségeket csinálnod.
Egyébként menj el orvoshoz, mert meghalhatsz.
Első: Nem szeretek, de még mindig jobb, mint egyfolytában a bűntudattól szenvedni.
Második: Lehetséges, hogy emiatt szédülök egész nap? Megkérdeztem anyát, hogy mit kezdjek a szédüléssel, mert kapaszkodás nélkül már fel se tudok állni, de nem igazán foglalkozott vele. Azt mondta, úgyis elmúlik. Lehet, hogy csak a melegtől van, de igazából nem agyon szokott melegem lenni. Iszok 2-3 liter vizet naponta, az se lehet.
Harmadik: Köszönöm, de talán feltűnhetett volna, hogy egy éve ezért küzdök, még ha béna is vagyok.
Negyedik: Ha azt mondod, beteg vagyok, mégis hogy vetheted ide nekem, hogy egyek normálisan? Hisz akkor épp ez a baj, ez az, ami nem megy...
Egyébként most már "átszoktam" a hányásra, és nagyon félek. A kérdés kiírása után úgy gondoltam, kipróbálom újra, talán az nem olyan undorító. Ahogy az első írta, úgy undorítónak éreztem magam. És most sikerült is mindent kiadnom magamból, nem is volt annyira nehéz. Nem fájt, nem fuldokoltam, és rendesen kijött, nem csak a gyomorsav. Bocsi, hogy ilyen részletesen leírom. :S Szóval most már eléggé úgy érzem, hogy tényleg beteg vagyok. De nem lehet, hogy csak utánzom a bulímiát, mert szeretnék lefogyni? Nagyon félek, hogy beteg leszek, és egyszer mindenki megtudja, hogy mit csinálok. Annyira undorító. Nem merek orvoshoz menni, mert azt hiszem, rögtön beküldene valami pszichiátriára, vagy valahova, és akkor teletömnének kajával, és nem hagynák, hogy hányjak vagy hashajtózzak. Már tényleg félek. Nem akarok még kövérebb lenni, de azt se akarom, hogy ne legyen jövőm. Egyszer én is szeretnék fősulira vagy egyetemre járni, amihez most még meg is van az eszem, szeretnék egy fiút vagy akár egy lányt, aki majd szeret, szeretnék családot, saját házat. De ezzel, amit most teszek, ezt mind elvehetem magamtól. És még sincs erőm abbahagyni! Ha tudom, mi a helyes, miért nem tudok úgy cselekedni? Annyira kétségbeejtő. Csak sodródok, minden ígéretem önmagamnak csak üres szó, eszek, hányok, eszek, hányok, képtelen vagyok bármelyiket is abbahagyni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!