Ez kényszerevés? (Részletek lenn. )

Mindig is hízékony voltam, s a családtagjaim sem voltak sohasem vékonyak. 10 éves korom körül meghíztam, de 13 éves koromban ezt sikerült leadnom. Aztán 14 éves koromra újra meghíztam, de egy szerelmi csalódás miatt lefogytam 16 évesen újra. Akkoriban gyakorlatilag alig ettem és aludtam valamit, se szép sovány voltam. Aztán 17. születésnapom előtt pár hónappal összejöttem a párommal, és fél év múlva elkezdtem újra hízni (akkor kezdtem fogamzásgátlót is szedni, talán lehet a hízás oka ez is). Azóta folyamatosan hízok, 3 év alatt 20 kg jött fel rám. Néha sikerült pár kilót ledobnom, de aztán mindig visszajött minden.

Az a baj, hogy nem tudok lemondani az életről. Nagyon szeretek enni, szeretem az ízeket, az illatokat. Mikor felkelek reggel, arra gondolok, hogy jajj de jó, nemsokára reggeli. Aztán a reggelit gyorsan befalom, és először szomorú leszek, hogy elfogyott. Ilyenkor gyakran még többet eszek, pedig már nem vagyok éhes. Aztán alig várom a következő étkezést. Nagyon nagy mennyiséget eszek, 2-3 ember normál adagját. A legtöbb vasárnapi ebéd után alig bírok mozdulni, úgy túleszem magam. Mindig az jut eszembe, ha nem eszem ezt most mind meg, akkor valamelyik családtagom fogja, és akkor nekem nem jut annyi. Otthon azt mondják, kényszerevő lehetek, ez betegség. Tényleg az lehetek? Kihez kell fordulnom? Pszichológushoz, dietetikushoz, vagy máshova?

21/L