Evésfüggőség miatt kórosan elhízott nőt ismertek, esetleg van itt ilyen hölgy?

Én ilyen vagyok :( 29/N

Egy kis részben az okozta, hogy McDonald's függő lettem, hogy mindig ez volt a szombati program gyerekkoromban, illetve afféle jutalmazás is. Rohadt nehéz megállni, hogy ne egyek kb mindennap. De nem ez a fő oka az evés zavaromnak. Ez később alakult ki, ugyanis nekem nem kellett otthon mindent megennem a tányéromról, de az első barátomnál igen. Én akkor egy 16 éves megfelelés kényszeres tini voltam és az anyja egyetlen szeretet kifejezése a tukmálás, zabáltatás volt. Nem fogta fel, ha már nem voltam éhes, konkrétan elmondta minden alkalommal, hogy szomorúvá tettem, amiért nem ettem legalább két tányérral. Volt, hogy délután négykor mentem át, amikor az ebéden már túl voltam de a vacsira még nem voltam éhes és ezzel is nagyon boldogtalanná tettem. Úgyhogy inkább rosszullétig ettem mindent amit ő akart. Tudatalatt kialakult, hogy akkor teszek másokat boldoggá, ha többet eszem, legalább kétszer annyit, mint amennyire szükségem van. Nem olyan régen jöttem rá amúgy, hogy ez okozza. Mostanában próbálok arra gondolni, ha zabálni akarok, hogy nem akarok egy ilyen rohadt káros és rossz embernek örömet okozni (később kiderült hogy szörnyű ember). Inkább tenném szomorúvá, ha már ő egy életre étkezési zavarossá tett. De nem könnyű...

Nagynéném. Nem is ez a baj hanem hogy folyamatosan panaszkodik, meg nyávog, hogy milyen nehezen kap levegőt, meg nem bír dombot mászni, nem is érti, miért (163 centi és 110 kg)

De a kaja lecsökkentése nála absz. nem opció... 🙄

Hármas, az ilyen nőt, mint a hajdani barátod anyja pfán kéne verni.

Nálunk saját anyámnál volt hasonló kontrollmánia és passzív-agresszív sértődés, csak én meg anorexiás, aztán bulimiás lettem. Na, az sem jobb, 35 kiósan majdnem meghalni.

5. Hát igen, pofán kéne verni :D Amúgy gondolhatod, neki se volt a legjobb az életmódja, olyan hülye étkezési szokásai voltak ennek a családnak, egyszer 20 percet kellett várni az ebédre és megkérdezte az exem apja, hogy addig szeretnénk-e fagyit enni. Ő is volt legalább 120 kg a 157 centijéhez. Kétféle kaja volt, amit csinált és nem szerettem, tehát abból nem hogy kétszer, de egyszer sem volt kedvem szedni és nagyon durván kivolt rám. Az egyik gombás étel volt, nem tehetek róla, hogy nem szeretem, a másik pedig konkrétan víz ízű párolt zöldség, amiben szintén volt olyan elem, amit nem szerettem, de senki nem kérte meg rá, hogy nekem külön főzzön, vagy valami, egyszerűen csak személyes sértésnek vette. Minden alkalommal, amikor a végéhez közeledtem, megkérdezte, hogy kérek-e még, mindig elmondtam, hogy nem, és vagy ötször megkérdezte, hogy biztos, biztos? Amit a mai napig nem értek, nem hiszem, hogy olyan félénkek lennének az emberek a párjuk anyjával szemben, hogy ne merjenek éhesen szedni még pár kanállal. Hányszor hallgattam, hogy ne legyek szégyenlős... Csak gondolom az volt fura neki, hogy normál alkatú tinilányként nem ugyanannyi volt a kalória igényem, mint neki harmadfokú elhízottként. Plusz ugye mint mondtam, ő csak ezt a módszert használta a szeretete kifejezésére. Idősek körében van még ilyen, hogy nagyon szeretik etetni a népet, de ott szerepel egy olyan tényező, hogy az ő fiatal korukban nem volt végtelen mennyiségű kaja és most örülnek, hogy nem kell éhezni. De ő azt hiszem 1970-ben született plusz mínusz 1-2 év, úgyhogy ő nem tapasztalta meg azt, amit a mai 80 felettiek.

Na mindegy, a lényeg, hogy ilyen környezetben könnyen kialakul az étkezési zavar egy gyereknél vagy tininél.