Hogy bírja az, aki számolgatja ezt a hülyeséget?

Az intoleranciák régen is léteztek, de szerintem is kevesebb érintett volt, és az enyhébb érzékenységekkel se nagyon foglalkoztak. A "gyógymód" is sokat változott, pl. nekem terhességi diabéteszem volt, elég rendesen be volt határolva, hogy mit, mikor, mennyit lehet enni. Gyümölcs, tejtermék, fehérliszt, napi 5x enni, szinte minden beszabályozva... Anyumnak velem szintén ez volt a diagnózisa (neki ráadásul sokkal rosszab értékei voltak, nekem épp határérték, neki jó magas, vizelet is rossz), ő mesélte, hogy akkoriban teljesen más volt az ajánlás, ő pl. mandarinon és tejen élt, amiket én pl. nem is nagyon fogyaszthattam 🙃

Van egy barátnőm, a lánya 25 éves, 1800g-mal született időre, és utána sem akart gyarapodni, ahogy kellett volna. Nagy nehezen kiderült, hogy gluténérzékeny volt már az anyaméhben is... szóval régebben is volt már ilyen, nem az elmúlt években kezdődött ez, maximum nehezebben derült ki, meg megszokták, együttéltek a nyavalyájukkal.

A kalóriaszámlálás valóban egy újabb "hóbort", de minden kornak megvan a saját divatdiétája, az én fiatalkoromban mindenki a 90 napost nyomta 😀 (Amiben meg az volt a vicces, hogy általában egy családtag miatt aszerint evett az egész család, a kalóriaszámlálók meg legalább bármit ehetnek, max. kevesebbet...)

Én sem számolnám szívesen a kalóriát amúgy, de beismerem, hogy ehhez lusta vagyok, inkább futok heti 40 km-t, nekem ez jött be 😀

Hallod kérdező... egyszer egy nagy közös családi nyaralásra én írtam a menüt. Csakhogy a 11 fő között volt laktózérzékeny, tejfehérje érzékeny, terhességi cukorbeteg, vegetáriánus és egy hisztaminérzékeny (ő egy csomó mindent nem ehet, például tojásfehérjét, napraforgó olajat, hüvelyeseket, paradicsomot). És persze úgy hogy ne kelljen ötfélét főzni. Tulajdonképpen élveztem :-) Különbözőek vagyunk. Én úgy tudom, hogy tényleg több az ételérzékeny és a kutatók sem tudják a teljes okát, csak részben.

Ami a kalóriaszámolást illeti, tudod, kinek mi jön be. Nekem az nem jönne be, hogy minden nap szigorúan számoljak. De az segít, hogy tudom, számszerűen kb. mennyi a szükségletem, hogyan szoktam ezt étkezésekre elosztani, ahhoz képest hol tartok. És nem is akkor van gáz ha túl sokat eszem, pont akkor ha ebéd utánra nincs meg egy minimum, mert akkor este bezabálás lesz. Szóval irányt ad. Valószínűleg ha csupa feldolgozatlan ételt ennék, meg fizikai munkát végeznék, mint többszáz éve a többség, nem lenne ezzel gond. De nekem jobban esik mértékkel, de rendszeresen enni édességet is. Az az ára hogy nem működik tökéletesen az éhségérzetem, jóllakottság érzetem szóval inkább kiszámolom hogy mennyi a normális adag. Igazából csak főzésnél macera, csomagolt terméknél egyszerű és nekem pont azok a krutikusak.

Optimalizálni is lehet a számolással: ha jól emlékszem 1 vagy 2 db Pilóta keksz az 200 kcal, viszont házi pudingból ebbe a keretbe egy óriási adag belefér. Hiába ugyannyi kcal, az utóbbi sokkal többet ér nekem, a pudingot eleve jobban szeretem és elég sokat lehet enni belőle. Ha nem számolok kalóriát, sose jövök rá hogy nekem a puding éri meg sokkal jobban.

több az ételérzékeny és a kutatók sem tudják a teljes okát, csak részben.

Egyrészt sokkal egészségtudatosabbak lettünk, ami korábban "á, megint hasmenésem van, puffadok, francba" volt, az ma a néhányadik alkalom után orvoshoz kerül.

Egyre jobbak a diagnosztikai eszközök is, egyre több minden derül ki a szervezetről, hogy mi mivel fögg össze.

Én Hashimoto-s vagyok, endokrinológus elmondta, hogy sokan javasolják a gluténmentes diétát, mert van, akinek ez csökkentette a pm gyulladását. Nem mindenkinek, nem igazán vannak róla értékelhető tanulmányok, de ha gondolom, próbáljam meg, hátha segít. Bejött.

Eléggé megváltoztak a táplálkozási szokások is.

Az antibiotikiumok elterjedése óta a bélbaktériumok is ki vannak téve a gyilkolásnak, és erre húsz30-35 éve még nem nagyon volt pl probiotikum, mint ma.

Elég sok összetevője lehet annak, miért magasabb a szám.