Hogy bírja az, aki számolgatja ezt a hülyeséget?

Amúgy nem bántás a posztom, tényleg csak csodálkozás.

Szerintem meg tájékozatlanság és ostobaság.

A kalóriaszámolós részhez: én a fogyókúrám elején csináltam. Mert tényleg jó volt tudni, hogy mennyit ehetek a kedvenc és megszokott ételeimből úgy, hogy mellette fogyjak is. Itt nem arról van szó, hogy drasztikusan egyek kevesebbet, mert akkor tuti fogyok, hanem arról, hogy épp csak annyit kelljen változtatni a szokásaimon, hogy legyen azért eredménye. És nem csak az össz kalóriamennyiségre voltam kíváncsi, hanem arra is, hogy az mennyi szénhidrátból, fehérjéből és zsírból áll össze.

De a szokásos ételek összetételét és kalóriatartalmát megjegyeztem kb. 2 hét alatt, utána már csak 1-1 ritkábban evett ételre kerestem rá kíváncsiságból. Szóval nem a számolgatás körül forog az életem.

De pl a nasikat úgy sikerült megtanulnom mértékkel enni, hogy mindig ki szoktam számolni, adott nasiból mennyi az 50 vagy 100 kal, és ott szabom meg a határt. Ez nekem sokkal jobb, mintha teljesen lemondtam volna róluk, pedig nyilván az is hatékony módszer a fogyás szempontjából. De azt nem hiszem, hogy tartósan tudtam volna tartani (vagy legalábbis sokkal nagyobb akaraterő kellene hozzá, és áldozatnak élném meg)

"hogy még csak hasonlót se láttam magam körül"

Ha nem vagy mai gyerek, tudhatnád, hogy régen nem avattuk be a szomszédot, hogy bocs, de fosok a tejtől, mert 1, gyengeségnek szamított, 2, illetlenségnek. Az meg a 3., hogy azt se tudtuk, hogy a tej okozza.

Meg nem volt internet, sokkal kevesebb volt az információ. Ma el tudnád képzelni, hogy egy gyerek úgy tölti a 2 hónapos nyári vakaciót, hogy szünet elején kivette a maximális számú könyvet a könyvtárból és mást se csinált egész nyáron, csak olvasott? Nem volt mit nézni a tévében, nem volt net, nem volt vezetékes telefon (csak elvétve), tömegközlekedés alig..

Nem fogom elolvasni a többi választ, és a kérdező válaszait sem, csak a kérdésre fogok válaszolni.

Képzeld a tejfehérje érzékenység létezik. Van egy ismerősöm aki ha olyat eszik ami nem kéne felpuffad a fél feje és hasmenése lesz.

Ja és van egy gluténérzékeny barátnőm akinek hasmenése lesz.

Ezek nem csak kitalált dolgok. Régen is voltak, csak az emberek sokszor nem voltak tudatosak, azt ettek amit tudtak, nem nagyon volt választásuk. Vagy ha volt is valakinek valamilyen betegsége nem feltétlen mondta el a másiknak Most már hála Istennek van választása az embereknek. Ja és a kalóriát én is számolom hogy fölösleges dolgokat ne vigyek be a szervezetembe. A kérdésed viszont csak uszít mások ellen, nem tudom hogy téged miért zavar hogy mások hogy esznek. Nem hiszem hogy ez neked bármilyen hátrányt okoz

Csak csodálkozás miatt írom ezt a hozzászólást.

Én elképesztőnek azt találom, hogy valakinek nagyon nehéz pár számot összeadnia és ha naponta kéne csinálnia, akkor azt nem bírná. Igaz, aki diszkalkuliás, annak biztosan nem lenne könnyű.

Meg mi oly nehéz abban, hogy egy diétát követsz? Azt csak követni kell, meg persze előtte megtalálni/kitalálni, de azt csak egyszer kell.

Ha mondjuk mindennap meg tudod mosni a fogad és nem találod nehéznek ezt a rutint tartani, akkor ezek is mennének. Megszoknád.

Az sokkal meglepőbb számomra, hogy vannak, akik naponta 1 doboz cigit elszívnak. Hogyan bírhatják azt, hogy fizikailag pusztítják önmagukat és egyre több fájdalmuk lesz, pl. minden reggel kiköhögik a tüdejüket. Én nem bírnám, ha minden reggel fájna a tüdőm.

Én se olvasom el az összes kommentet. De amúgy nem egy nagy dolog a kalóriaszámolgatás. Mármint, mi? Olyan nehéz rárakni valamit a mérlegre? Meg aztán a legtöbben appot használnak erre, szóval beírják a grammot, és ennyi, még csak nem is kell számológéppel számolgatni a kalóriát. Aztán az ember egy idő után kb. megtanulja miben mennyi van, nem muszáj olyan szigorúan méregetni mindent örökre. Tudod, kb. hány gramm, kalória egy szelet kenyér amit te szoktál enni, megtanulod kb. mennyi kalória a szendvics amit általában magadnak készítesz otthon, és ennyi. Nem egy nagy kunszt, ha ez nehéz valakinek, ott baj van!

De amúgy igen, régen sokszor el volt intézve annyival a cukorbetegség, hogy ne egyenek cukrot, és valószínűleg ugyanúgy a többi betegség is. A cukorbetegség sem abból áll, hogy ne egyél cukrot, sőt. Bárcsak ilyen egyszerű lenne, de pontosan, régen ez ennyivel el volt intézve. De nem tudom, régen nem volt internet, és általában nem kezdték el ordibálni a faluban, hogy megy a hasa. Most itt az internet, gyorsabban megy az információmegosztás, de honnan tudod, hogy régen mi volt? Akkor még ezek a betegségek nem voltak így megnevezve, nem lettek diagnosztizálva. Meg biztos vagyok benne, hogy egyre többen azért küzdenek ilyen-olyan intoleranciával, mert a modern életmód és étrend, környezeti tényezők stb.