Ételfóbia? Többi lenn

12 éves koromban kezdődött, hogy elkezdtem undorodni az ételektől, megpróbáltam beleenni és két falat után öklendeztem, visszaköptem, kirázott a hideg és ezért eltoltam magamtól,fél évig ezt egyáltalán nem tudtam kezelni, nem figyeltem mit tudok megenni ezért erről pontos adatok nincsenek. Fél évig inkább csak mézet kanalaztam, ez az egyetlen táplálék amit bármilyen esetben el tudok fogyasztani, ezen kívül mostanra a háztartási keksz és a joghurt maradt de abból is csak a barackos. Voltak hetek amikor minden ételt kihánytam amit csak megettem, egy nap alatt egy fehér kenyeret bírtam elfogyasztani. Egy ideje járok edzeni amihez elengedhetetlen a táplálék, minden étkezés elött már rajtam van a nyomás, van hogy csak lemegyek megnézni mit csináltak anyámék és visszafordulok. Egy feladatnak érzem az étkezést és még a finom ételeket is nehezen eszem meg, vannak kivételes esetek amikor meg tudom enni az ételt és talán azt is tudom mondani hogy jól esett, ez inkább a levesekkel van így és abban is csak ha nagyon kevés a hús és inkább azt amit a menzán kapok. Főtt ételekkel iszonyat nagy harcban vagyok, régebben a kedvencem volt a pörkölt de már egy tányérral sem birok megenni belőle. Régebben ment a pirítós de már az sem, 16 éves vagyok, szüleim nem értik meg hogy ez nekem nagyon nagy gond, volt hogy családsegítővel próbáltunk megegyezni hogy egy két étel legyen itthon amit meg tudok enni, azóta mindig található a hűtőben joghurt. Régebben diagnosztizáltak közép fokú depresszióval és eddig arra gondoltam hogy az ahhoz kapcsolódó étvágytalanság miatt van de már nem tudom hozzá kötni az idő múlásával. Az edzés miatt vagyok meglőve, ha eszem közben nagyon fájdalmas és próbálok nem ökledezni, utólag nem mozoghatok és minimum fél órát kell pihennem félfekvő ülésben hogy ne hányjam ki. Az ételek szagától is rosszul vagyok és nem birok ránézni.