Van-e értelme a böjtnek, ha az ember amúgy sem zabált előtte, minden nap?

"Egyik barátnőm rá akar beszélni, hogy böjtöljek, mert, hogy azzal fogyni lehet."

Fogyni a kalóriadeficittől lehet, semmi mástól. A kalóriadeficit fenntartásához pedig nem kell böjtölni, szimplán csak számolni kell azokat a rohadt kalóriákat, és kevesebbet kell bevinni, mint amennyit elégetsz. Ennyi.

"Nem eszem hozzáadott cukrot, tartósítószeres ételeket, gyorskajákat, lisztes ételeket, kenyeret, pékárut, tésztát, emellett kerékpározom, nem versenyszerűen, de napi húsz kilométert munka mellett, időjárástól függetlenül."

A fogyás nem ezen múlik, hanem a számokon, a kalóriákon. Ha nem vagy kalóriadeficitben, akkor hiába nem eszel cukrot, hiába nem eszel gyorskaját, hiába kerékpározol, nem fogsz fogyni. Ettől függetlenül az egészséged meg fogja köszönni, hogy sportolsz, és hogy nem tömsz magadva felesleges tartósítószereket, pékárukat, feldolgozott kajákat, de mivel a fogyás a cél, ezért tudd, hogy ahhoz ennek semmi köze.

"Nekem az van, ha már hat órája nem ettem, akkor elkezdek szédülni és ingerült leszek."

Ez teljesen normális, így van rendjén, így organikus. Az ember X óránként éhes lesz, hiszen a szervezet (különösen ha az egyén aktív) igényli az energia és a tápanyag bevitelét ahhoz, hogy optimálisan tudjon működni. A böjtnek egyébként vannak fiziológiai előnyei, de nem minden esetben ajánlott böjtölni, és nem is mindenki számára. Fizikai munka mellett például egyáltalán nem ajánlom a tényleges böjtölést, pláne nem a nyári hónapokban. A barátnőd valóban könnyen beszél, amikor egy klimatizált irodában ücsörög.

Ha a fogyás a cél, akkor olvasd el ezt a cikket, és mindent érteni fogsz. Javaslom, hogy a kedves barátnőd is olvassa el:

[link]