Miért jó vegetáriánusnak lenni?

Én azt nem tudom elképzelni, hogy valaha húst egyek, mert így vagyok bekódolva. Gyerekkorom óta undorodom tőle, elutasítja a szervezetem. Papírom is van arról, hogy allergiás vagyok rá. Mindenkitől elnézést kérek, de az érzékszerveim számára tulajdonképpen egy szinten van a fekáliával.

Egészséges lettem így is, semmilyen hiánybetegségem nincs, viszont nem állítom, hogy minden embernek így kéne élnie, mert valakinek igényli a szervezete.

Éppen ezért nem vállalok közösséget a felszíneskedő divatvegákkal, akiknek ez 1-2 évig egy hóbort, amivel játszhatják a fejüket, aztán bekövetkezik valami drasztikus, és kénytelenek felhagyni vele.

Ismerősöm mindössze másfél évig volt nyersvegán, és a mai napig komoly egészségügyi gondjai származnak ebből az időszakából.

"Ismerősöm mindössze másfél évig volt nyersvegán, és a mai napig komoly egészségügyi gondjai származnak ebből az időszakából."

És ez mit bizonyít? Ha engem ledob a ló és eltörik a nyakam, akkor a lovaglás veszélyes és halált okozhat? :)

Vegán vagyok, de egyszerűen nem értem, mi a baja mindenkinek a "divatvegákkal". Gondolom arra értik ezt a kifejezést, aki csak egy rövidebb, vagy akár pár éves perióduson át vega, aztán felhagy vele. Szerintem ezzel igazából semmi baj nincs, hiszen ha belegondolunk, abban az időszakban is sokat tett a környezet- és az állatvédelemért. ("Sokat" úgy értem, hogy többet, mint egy átlagos húsevő, nyilván nem úgy, hogy most egy ember csak azáltal, hogy fél évig nem evett húst, meg tudná menteni a világot.) Én négy éve folytatom ezt az életformát, boldognak és egészségesnek érzem magam, de nem zártam ki, hogy valaha kerülök majd olyan helyzetbe, amikor nem fogom tudni valami oknál fogva folytatni. Nyilván nem erre készülök, de nem tudom letenni a nagyesküt, hogy csak mert most vegán vagyok, így is lesz egész életemben. Én ettől most "divatvegán" vagyok?

Másrészt nem hiszem, hogy az egy érv lenne, hogy egy állat is megenne minket, ha lenne rá lehetősége. Azok az állatok főleg nem, akiket az ember megeszik (tényleg elég irreális elképzelés, hogy egy csirke szétmarcangol és elfogyaszt egy embert). Vannak persze ragadozók, akik megennének minket gondolkodás nélkül, de őket az ösztöneik vezérlik, nincsenek meg a kellő kognitív képességeik, hogy felmérjék a tetteik morális megkérdőjelezhetőségét. A legtöbb ember ezzel szemben képes gondolkodni, ellentmondani az ösztöneinek, vagy legalább felülbírálni őket. Ha a társadalmunkat az alapján szabályoznánk, hogy az állatvilágban hogy működnek a dolgok, annak elég csúnya vége lenne, és a nap végére nem sokan maradnánk...