Sokan cukorbetegek vagy IR-sek, akik kövérek és rosszul táplálkoznak?

A lakosság nagyjából 8 %-a szenved kettes típusú cukorbetegségtől, ők a diagnosztizált esetek. Biztosan sokan vannak, ahol nincs felismerve, de szerintem nagyobb baj, amikor valakinek ott a kezében a diagnózis és mégis ott szedi meg a szabályokat, ahol csak tudja. Nincs annál bicskanyitogatóbb, mint mikor a 150 kilós nénike előadja, hogy hogy örökölte a betegségét, nemhogy soha nem diétázott, de 2 pofára eszi a hurkás fehér kenyeret, desszertnek egy kis mézes kenyérrel. Ugyanígy a gyógyszeres kezelést is sokan rugalmasan kezelik, csak akkor veszik be, ha aktuálisan rosszul vannak, nem értik meg, hogy ezeket mindig szedni kell. Ugyanakkor azt is hozzátenném, hogy sokan közülük gyámoltalanok, eleve alacsonyan kvalifikáltak, már idős koruk előtt sem ők voltak a legélesebb kések a fiókban, a betegségük miatt pedig korábban el is kezdenek butulni. Gyerekek, unokák vagy bárki, aki tudna róluk gondoskodni távol vannak, vagy egyszerűen nem tudnak vállalni állandó felügyeletet. Így emiatt is van, hogy gyakorlatilag kezeletlen marad a betegségük, nincs kordában tartva, újabb diagnózis nem születik, mert nem megy el orvoshoz, ha rosszul van, a gyógyszereket meg felíratja az asszisztenssel, így gyakorlatilag orvosi kontrollról nem is tudunk beszélni (ez ráadásul még csak nem is a betegek hibája, sosem szabadna úgy felírni még rendszeresen szedett gyógyszert sem, hogy az orvos ne látná személyesen a beteget és ne győződne meg róla, hogy a terápia számára adekvát és valóban úgy szedi, ahogy szednie kell).

Úgyhogy sajnos nagyon is általános betegségről beszélünk.

Csak ha már gond van, pl szövődmény, akkor mennek dokihoz.

Vagy véletlenül derül ki, valami miatt vérvétel kell és magas a cukor.

Persze, az elhízás, hasi elhízás látszik is, kényelmetlen is, de évekig eléldegélnek vele gond nélkül.

A dokik először diétát javasolnak, adnak prospektusokat, esetleg gyengébb gyógyszert. De a kezünket nem tudják megfogni, sok évtizedes megszokást nem tudnak megváltoztatni. A betegek magukra vannak utalva, a saját erejük, elhatározásuk, idejük, pénzük kell hozzá, hogy diétát folytassanak. Vagy sikerül vagy nem.

Alap a sok szénhidrát a magyar konyhában. Mit eszünk? Lisztes főzeléket, tarhonya, nokedli, krumpli, meg kenyér, péksütik, vasárnapi édességek stb. Ez igenis kedvez az elhízásnak, cukorbetegségnek. Mindenki tudja, mit kellene tenni, de nincs hozzá "eszköze". Pl pénze, ideje. Pl. a pénz: a kenyérrel és krumplival viszonylag olcsón jól lehet lakni. És aki megszokta ezeket az ételeket, az nem bír váltani.

Minél inkàbb el van hízva valaki, annál biztosabb, hogy anyagcsere/ hormonàlis problémái vannak.

Kezdődik csak pár + kgval, aztán önmagát generálja, a dolog. lassul az anyagcsere, egyre jobban rezisztenssé válik az inzulinra, hiába nem " zabál" valaki, ha nem tudja hogy beteg, nem tudja hogyan táplálkozzon milyen módon, mit milyen arányban egyen, mit kerüljön. Pláne ha nincs előtte egészséges táplálkozásról szülői példa, meg nem is szakértő az ember. Neten meg annyi mindent olvasni, hallani, egyik ezt mondja másik azt , még szakemberek közt is sok az ellentmondás.

4-es! Azért eléggé félreérthető, amit írsz. Itt az ok-okozat megértése a lényeg, vagyis azért beteg, mert elhízott és nem fordítva.

Nem pár kg túlsúlytól lesz IR-es vagy diabéteszes az ember, hosszú évek kőkemény helytelen életmódja vezet hozzá. Az meg nem szakember kérdése, hogy zsíros deszkát eszek-e vacsira, vagy megiszom-e mindennap a decimet. Aki akar, oda tudna figyelni, csak maguk az emberek szeretik belemagyarázni, hogy nincs pénzük fenszi kajára, holott senki sem mondta azt, hogy avokádót egyen quinoával, de azért a paprikás krumpli helyett vannak alternatívák. A pénzt meg nem szeretem idekeverni, mivel ha jut akkora mennyiségű krumplira meg fehér kenyérre, akkor jutna másra is. Nem beszélve arról, hogy amíg cigire meg alkoholra van pénz, addig ne jöjjön senki azzal, hogy nem telik salira. Arra már ki sem térek, hogy hányan várják mindenféle portól, csodabogyótól a csodát, mindegy mi, csak diétázni, pláne sportolni ne kelljen.

6. Így van.

5. Simán van olyan, hogy normál súlynál alakul ki, vagy pár plusz kg feleslegnél. Nagyon egyéni dolog, adott szervezettől és más meglévő problémáktól is függ.

Örökölni is lehet egyébként. Nekem a nagymamám, és êdesanyám is IR- es volt, én is az vagyok. A nagyim pl sose küzdött 10kg plusznál többel, de azt nagyon nehezen adta le.

És még mielőtt jönnél a " dagadt ne zabáljon annyit és mozogjon "szöveggel egyrészt gyerekkorom óta fennálló a probléma, másrészt pedig sportolok, nem vagyok kövér mivel így is lefogytam, bár baromi nehéz volt , sokáig tartott mire rájöttem hogyan kell hozzá táplálkoznom.