Ez nem anorexia, ugye?

Kb 2-3 hete elhatároztam, hogy fogyni szeretnék és fogok is. (167cm és 53kg voltam ekkor) kb napi 500-600 kalóriát fogyasztok. Ha 600-nál többet eszem; elkap a būntudat.

Ha meg kérdezik nem -e vagyok éhes, akkor simán rávágom, hogy nemrég ettem és tele vagyok.

Ma gyros volt ebédre. A káposztát (abból sem mindet), salátát, paradicsomot megettem belōle. Meg egy pár szem csirke húst. A tésztáját és a benne levō maradék csirkét, szószt, káposztát pedig elcsomagoltam és eldugtam a táskámba. Majd mikor elküldtek boltba; útközben kidobtam.

Az iskolába vitt ételt mindig oda adom valakinek, vagy éppen kukába landol az is.

Egyik nap sandwitchet vittem és jóreggelt kekszet. A sandwichet lepasszoltam, a jóreggelt kekszel úgy voltam, hogy egy db csak nem árt meg. Lassan elkeztem enni aztán pár rágás után rohantam a suli mosdójába kiköpni a wc-be. Egyszerūen elkapott volna a rossz érzés ha olyan szemetet megettem volna (pedig csak 53kcal egy db)

Másnak szívesen megcsinálom a kaját, de én abból egy falatot sem eszek. Ha megkérdezik, hogy "nem eszel velünk?" vagy éppen "te nem eszel?" olykor' aztmondom, hogy már kaja készítés közbe én is ettem.

Napi 2-3x mérem magam (most vagyok 49,6kg)

Mind ezek elōtt imádtam az édességet és csokoládét de most már rá nézni sem bírnék. Egyszerūen bele gondolok mennyi kalóriát tartalmaznak, mennyire egészségtelenek és nem utolsó sorban mennyire hízlalnak, inkább nagyívbe kerülöm.

Bocsi, kicsit hosszúra sikeredett.

Mindenesetre gondolom ez aféle "drasztikus" fogyókúra. És nincs más komoly benne. Ugye ettōl nem léphetek át anorexiába?

Köszönöm elōre a választ/válaszokat!

16/L