Ez ugye nem anorexia?

Jelenleg 167cm 50kg vagyok. Mostanában már van 1 hónapja, hogy folyton a kalóriák számolgatása körül forog az életem.

Amikor eszek mindig būntudatom van, mindig igyekeztem keveset enni. Amikor hoztak nekem valami csokit azt mindig kivettem a hūtōböl pl és eldugtam valahol a szobámba: azt állítva, hogy "megettem". Vagy pedig rosszabb esetben megrágtam és kiköptem a wc-be.

(5OOkcal alatt jártam mindennap bōven)

Aztán mostanába kb 1-2 hete elhatároztam, hogy enni fogok normálisan (még csokit/édességet is!) de amikor eszek mindig elkap a būntudat, hogy most csomót ettem és ez a sok kaja mind zsirrá rakódik le bennem.

Szóval tudni kell, hogy kívánom az ételt, a csokit meg minden de ha valaki meg is kínálna simán rá vágnám, hogy "nem kérek, köszönom. Nemrég ettem."

・

És még tegnap is volt, hogy az ételt/csokit megrágtam azzal az indokkal, hogy érezzem az ízét de utána kiköptem (legyen az a wc vagy akár szalvéta) ha senki sem figyel, senki sincs ott.

Amikor másodszorra mentünk a barátnōimmel mekibe (esetleg moziba) és én semmit sem kértem azt mondták szórakozottan/nevetgélve, hogy anorexiás vagyok. (Azthiszem viccnek szánták és csak hülyéskedtek) Én természetessen nem komolyan véve nevettem velük együtt.

De most így belegondolva mivan ha esetleg ez igaz?

Mit kéne csinálnom ilyenkor? Hogyan álljak le ezzel a fogyókúra cuccal? Járt már valaki hasonló cipōben mint most én?

Nyugtassatok meg, hogy ez még nem az.