Mit csináljak, ha a szüleim nem akarnak elvinni pszichológushoz?

Kb. 3 évvel ezelőtt elkezdtem lassan meghízni, amit először nem vettem észre, mivel mindig is vékony voltam. 16 évesen azonban, amikor már beláttam, hogy már nem úgy nézek ki mint régen, elkezdtem fogyókúrázni. Azonban túlságosan szeretek/szerettem enni, így 2 év alatt a lefogyás helyett +7 kilót sikerült felszednem. Jelenleg 61 kg vagyok, ami elvileg teljesen normálisnak számít az életkoromhoz és a magasságomhoz, de valójában már egyértelműen túlsúlyosnak számítok. A rengeteg fogyási próbálkozás eredménye az lett, hogy a heteim úgy telnek, hogy egy ideig éheztetem magam, hogy minél többet és hatékonyabban fogyjak, után viszont az éhség miatt rengeteget eszem. Többször is utánanéztem már, és elég biztos vagyok benne - habár orvosnál még nem jártam - hogy ún. binge eating disorderem van, ami gyakorlatilag az anorexia ellentéte. Nagyon sokat eszem, általában akkor is, amikor már egyáltalán nem kívánom, de képtelen vagyok leállni.

Utálom magamat, már többször is volt (nem viccelek), hogy a tükörbe nézve elsírtam magam, annyira gyűlöltem, amit láttam. Régebben egyszer-kétszer hánytattam magam miután megbántam, hogy mennyit ettem, azonban ezt sosem tettem rendszeressé.

A családom folyamatosan mondja, hogy fogyjak le, és gyakran viccesnek szánt, bunkó megjegyzéseket tesznek a súlyomra (pl.: dagi, zsírtorony, milyen cuki a hájad! és hasonlók). Ezek nekem rettenetesen rosszul esnek, és mondtam is nekik, de úgy tűnik nem igazán érdekli őket.

Az is probléma, hogy nem sportolok, de a családom igen, így egy magatehetetlen lusta disznónak tartanak.

Mivel a folyamatos intenzív hízásom és fogyásom már kb. egy éve tart, rájöttem, jobb lenne inkább szakemberhez fordulni, hátha ő segítene újra egészséges viszont kialakítanom az evéssel, mivel jelenleg (mint már említettem) rengeteget eszem, mégis 48 kg szeretnék lenni, ami már szintén nem egészséges.

Megkerestem ezzel az ötletemmel a szüleimet, de ők csak legyintve kérdezték, hogy szerintem mégis mitől tudna egy harmadik fél segíteni nekem a lefogyásban, hiszent saját magamnak kell kicsit rendbe szedni magamat.

Az a bajom, hogy már nagyon rég óta próbálkozom, de teljesen eredménytelenül, amiből már elegem lett. Persze a családom a testképemről és az egyéb gondolataimről, cselekvéseimről (mint pl. a hánytatás) semmit nem tud, így ők csak annyit látnak az egészből, hogy nem edzek és folyton eszem de mégis fogyni akarok.

Nem szeretnék a problémáimról velük beszélni, ezért fondoltam a szakemberre, ezt az ötletet azonban ők szkeptikusan és kicsit sem támogatóan fogadták.

Ti mit tennétek a helyemben?

(Köszi, hogy elolvastátok!)

18L