Hogy lehet leszokni arról, hogy az étkezés köré tervezzük az életünket, hogy ne minden erről szóljon?

A családomban kiskorom óta az a legfontosabb, hogy ettünk e, mit ettünk, mennyi ettünk. Ha elmegyek barátokkal találkozni, és utána hazamegyek nem azt kérdezik, hogy jó volt e, hanem hogy ettem-e. Anyám egész életében az evésben látta a vígaszt, mert utálja a munkáját. apám és a nagyszülők állandóan tömték belém az ételt kiskoromban is, mindig volt valami nasi. Ezek miatt is sajnos nagyon sokat gondolok az ételre így a húszas éveim közepén is. Többet, mint hogy egészséges lenne. Nem a köré akarom szervezni az életemet, hogy vajon mit tudok majd ebédelni az egyetemen, stb. Elég rég óta súlyproblémáim vannak, nem vagyok elhízva, de azért 5-8 kilót felszedtem az elmúlt években, mert depressziós is voltam (vagyok? ennek nehéz pontos határt szabni). Emiatt dietetikushoz járok és sikerült is sokat fogynom, de most ebben a félévben külföldön tanulok, és visszajött megint pár kiló. Szóval szenvedek. A lényeg az, hogy nagyon könnyen a kajára terelődnek a gondolataim. Előre megtervezem a diéta miatt, hogy mit egyek, de a kelleténél többet foglalkoztatnak az ételek. Nem akarok olyan lenni mint az anyám, hogy ételbe keressem a boldogságot, de félek, hogy baromira afelé tendálok. Képtelen vagyok úgy gondolkozni, hogy abban a 20 percben foglalkozok csak az étkezéssel amíg mondjuk összeírom a bevásárlást, vagy megcsinálom az étrendet, vagy főzök. Ha éhes vagyok, rögtön azon fantáziálok, hogy van egy kis ez vagy az ami talán beleférne a diétába, vagy hogy hogy fogom kibírni a következő étkezésig, vagy egyszerűen csak unatkozok és arra gondolok, hogy enni jó. Nem segít, hogy normális helyzetben otthon élek, és még mindig rengeteg rosszat látok magam körül, ilyen szempontból. Nem tud semmi más elég fontos lenni, semmilyen kötelezettség nem tudja elterelni a figyelmem kb ha kajáról van szó. Nagyon idegesítő. Mintha szó szerint fizikai vonzalmat éreznék, ha előttem hagynak ételt az asztalon pl vendégségben, és ugyan már tele vagyok, de szinte kínszenvedés megállni, hogy ne egyek. Valami javaslatotok van, hogy valahogy kondícionáljam az agyam kicsit másképp, hogy van világ a kaján kívül is, mert már magamat idegesítem ezzel a függőséggel, hogy minden napom az evés és a "megállom hogy ne egyek" harc között folyik és, hogy ilyen komoly traumának élem meg, ha nem ehetek vagy nem akarok megenni valamit?