Szemüvegesek, valaki beszélni?

Nekem 11 éves korom óta rossz a szemem. Úgy vettem észre hogy nem láttam jól a táblát (az utolsó előtti sorban ültem. Utána iskolai orvosi vizsgáloton nem láttam jól azt a látásvizsgáló táblát. (Igaz a sulis látásvizsgáló táblát már 8-9 évesen se láttam 100 %-an. Na de 11 évesen adtak beutalót, elmentem és akkor mondták hogy határeset a szemem és egy 0,5 dioptriás szemüveg kéne, de ez még nem olyan rossz úgyhogy nem fontos. Egy fél év múlva volt gépes vizsgálat, kiváncsiságból megpróbáltam és mikor megnézte a géppel a nő, csodálkozva kérdezte hogy nekem hogyhogy nincs szemüvegem és kérdezte hogy látom e a táblát. Azt hazudtam, hogy igen mert nem akartam szemüveges lenni. Később, év végén visszaültettek oda ahol év elején ültem. (Mert időközben elültettek előrébb, de nem a látásom miatt) és akkor nagyon meglepődtem mert láttam :DD Következő évben (Iskolaévekben számolok) megjavult a látásom és mindent jól láttam. Aztán jött a hetedik...nagyon megromlott a látásom. Első padsorban ültem egész évben, szerintem ez volt a fő ok. Egy ideig nem vettem észre, de mikor hátrébb ültem akkor kiderült, hogy totál homály. Egyszer felvettem az egyik osztálytársam szemüvegét és teljesen máshogy láttam. Kb az volt hogy a többiek fél méterre ültek tőlem és teljesen máshogy láttam őket. Később volt valami szemgyulladásom és elmentünk szemészetre megint a gyulladás miatt. De megnézték a látásomat is... hát a géppel kiderült hogy majdnem -3 dioptriás a szemem. Aztán megnézték a táblával is a látásomat, hát a piros vonal alatt nem láttam semmit. Akkor kikönyörögtem egy másik alkalmat mert most lehet, hogy a gyulladás miatt látok rosszul. Azt mondták, hogy egy hónap múlva jöjjek vissza. És szerintem én vagyok a leghülyébb ember, de megtanultam a táblán található számokat. Elég hiú vagyok ilyen téren, a szemüveg számomra mindig a mumus volt :D És igen, egy hónap múlva visszamentem, elmondtam hibátlanul a számokat, csak az elején megijedtem mert a piros vonal feletti számokat is kérték és már azt se láttam rendesen, de végül elmondtam. Most nyolcadikban olyan szinten rossz a szemem, hogy az első padban se látok rendesen. Persze elhülyüljük a barátnőmmel aki ugyanolyan szarul lát mint én, de nem jó ez így. Titkolom, hogy ne tudják meg, de már a szüleim is rájöttek. Sokszor ha valaki jön szemben az utcán nem ismerem meg vagy épp mást hiszek helyette. Nem tudom mi lesz a vége, szerintem, hogy szemüveges leszek. Kontaktlencsém tuti nem lehet, anyukám nem engedné meg. Hát ez van...Egyébként már teljesen megszoktam a látást így, ha nem látok valamit közelebb megyek és kész. Sokszor elég zavaró, például ha jön a busz, egy csomó idegig nem tudom, hogy milyen. Nem tudom, hogy most milyen lehet a szemem, de elég gyors ütemben romlik. Így lehet, hogy rászánom magam egy szemüvegre, de valahogy nem merem. Félek, hogy cikiznének meg én se tudnék ugyanúgy nézni magamra. Nem tudnám elképzelni magamat szemüveggel. Na ez hosszú lett :) Egyébként 14 éves vagyok.