Nőgyógyásznál leveszitek a zoknit?

Zokniban! Teljesen indokolatlan lenne levenni a zoknit, a nőgyógyász nem kíváncsi a talpadra.

Mondjuk a cipőt én le szoktam venni, mert megtisztelem a dokit azzal, hogy ne két poros/sáros/vizes (időjárás függvénye) lábbeli között kelljen matatnia.

Magamon hagyom! Így a terhesség vége felé örülök hogy a csizmából ki tudok bújni nemhogy még a zoknival szenvedjek! Különben sem akarok pucér lábbal a hideg csempére lépni. Amúgy biztos van ilyen meg olyan is. Szerintem mindenki csinálja úgy ahogy jólesik kényelmes neki.

Nyáron a szandálom vettem le és szoknya volt rajtam (alóla vettem le a bugyit természetesen) amíg egyik helységből átsétáltunk a másikba a doki rámszólt hogy nyugodtan vegyek fel a lábamra vmit nehogy megfázzak.

Én is megtisztelem a dokit, mert tiszta cipővel megyek a rendelőbe, meg teszem fel a lábam a tartóra.

Pár éve, amikor voltam szakorvosi rendelőben nőgyógyásznál, ott az asszisztensnő mondta: "cipő marad a vizsgálat alatt is".

Aztán később beszéltem kolléganőmmel, aki szintén eü-s és azt mondta, jobban szeretik, ha a beteg cipővel közlekedik és a vizsgálón is rajta marad, mert így kevésbé lehet érezni a lábszagot.

Aztán egy másik helyen megláttam a sáros lábtartót és már tudtam, ezentúl tényleg maradni fog a cipőm mindig.

Az én nőgyógyászomnál nem kell sétálni, levetkőzik az ember, elhúzza a függönyt és ott van a vizsgálóágy. Ha meg a kórházba hív, akkor mindig az osztályos rendelőben vizsgál, ahol nincs külön vetkőző, hanem a vizsgálóágy mellett van egy szék, amire lehet pakolni. Amikor meg mentő vitt be, akkor a vizsgálóágyon fekve vetkőztem, vetkőztettek, és a cipőt levetteték velem, ezek szerint ahány ház, annyi szokás...

Igen, a vicces felirat... Férjem csináltatott egyszer egy teljes sorozatot vicces zoknikból... Azóta nem vettem fel őket többet, mert ha az én dokimhoz kerülök, akkor jót röhögünk rajta, ritka jó humora van, de ha meg egy olyan orvoshoz, akkor a fene se tudja, hogyan reagál, bár lehet, hogy észre se veszi. Mondjuk a mentős is viccelődött vele, de ő meg ismerős volt. De ki tudja, hogy mindig jókedélyű emberek közé kerülök-e. De engem üldöz a balszerencse, volt egy év alatt balesetem biciklivel, autóval (nem is én vezettem), estem el jégen, lettem rosszul egy alapbetegség miatt, így inkább nem kockázatok többé.