Ez vaginizmus lenne? Nem tudom elengedni magam. Mit évő legyek? (bővebben lent)

24 éves vagyok és szűz. Tudom, hogy ez manapság szinte hallatlan, de meg van ennek is az oka. Sok minden vezetett ahhoz, hogy a mai napig is az vagyok. Először is 15 évesen egy ismeretlen alak elkapott az utcán (még 22h sem volt) és berángatott az épületünkhöz nem olyan messze lévő félig elkészült épületbe. Nyilván nem hagytam magam, pedig fojtogatott, pofozott..ez 2 óránál tovább tartott...(ez az épület kicsit elhagyatott részen van-én pedig hazafelé menet gondoltam egy rövidebb utat választok). Az illető aki megtámadott végig szidott, hogy olyan görcsös vagyok, hogy nem tudja belém tenni. Már a végső kimerülés határán voltam...már szinte sikítani sem tudtam, amikor arra jött egy egy kis csapat fiatalember, mire a támadó elfutott. Soha nem is lett meg. Akkor hazavittek, és bele tellett egy időbe mire rendbe jöttem. Volt barátom, nem is egy, de csak rövid ideig, mivel amikor úgy éreztem, hogy többet akar, akkor én leléptem..Igen, nem mertem belekezdeni a dologba. 19 évesen összejöttem egy fiúval, akinek el tudtam mondani a problámámat, és úgy éreztem, hogy vele sikerülhet. 1,5 év után dobott..mondván, hogy neki kell a sex...(próbálkoztunk, de nem ment..)Ezt követően nagyon depressziós lettem, és elmendtem egy nőgyógyászhoz, mondván, hogy mi a problémám..nézze már meg, hogy minden rendben van e ott lent. Erre egyből feldugta nekem az újját. Mit mondjak? Majdnem elájultam..nagyon fájt, sírva jöttem ki. A doki búcsúzóul annyit mondott, hogy minden ok, rúgjak be és menni fog -.- A mostani barátommal 10 hónapja vagyunk együtt. Évek óta ismerem, és mielőtt összejöttünk volna, én elmondtam neki, hogy nekem ilyen meg olyan gondom van, és hogy nem akarom, hogy még egy kapcsolatom zátonyra fusson ez miatt. Mondta, hogy megoldjuk együtt. Nagyon szeretjük egymást, figyelmes, gyengéd, türelmes..én voltam az, aki azt mondta, hogy szeretném nagyon ha megtennénk. Neki nyílván sok tapasztalata van, tudja a dolgát. Nem ő a gond, hanem én. Amikor oda eljutunk, hogy behatol, én görcsösen összehúzódok (ott lent), és hiába próbálkozik, nem megy. Én ez mellett még pánikolok, és kicsit hisztizek, folyamatosan azt hajtogatom, hogy lassan..óvatosan (pedig nem sieti el)..volt, hogy amikor be akart hatolni, én pánikszerűen elkeztem kiabálni, hogy ne, ne, ne...Átölelt, mondta, hogy rendben van, ez egy közös probléma, amit együtt fogunk megoldani, és ő mellettem lesz, nem fog elhagyni. Odáig eljutottunk, hogy az újját be tudja tenni, de azt is úgy, hogy fogom a kezét, mert ha egyedül csinálja akkor nagyon fáj. Tudom, hogy ez pszichikai alapú, valószínűleg a félelem miatt nagyobbnak tűnik a fájdalom, mint valójában, de én akkor is azt mondom, hogy kegyetlenül fáj. Nem tudom elengedni magam, pedig már alkohollal is próbálkoztunk. Mindig amikor a tettek mezejére kell lépni, akkor összehúzódok, és szerintem ez is fájdalmat okoz, mert az izmaim össze vannak húzódva és a barátom meg próbál behatolni. Olvastam a vaginizmusról és nagyon megijedtem, amikor elolvastam, hogy szinte minden tünet nálam is megtalálható :((( azt is olvastam, hogy van úgy, hogy ez állandó probléma marad valakinél. Én nem akarom, hogy ez a kapcsolatom is ez miatt mennyen tönkre. Már azon is agyaltam, hogy elmegyek egy klinikára, hogy megszabadítsanak a szűzhártyámtól, mintha soha nem is lett volna...vagy pedig terapeutához, de erre egyhama nem lesz pénzem..Mit évő legyek? Egy csomó volt osztálytársamnak már gyereke is van, én pedig itt stagnálok egy helyben, az idő pedig repül :( Ha valakinek volt hasonló problémája legyen szíves adjon valami tippet, hogy miként győzzem ezt le...