Nőgyógyászhoz vagy fogorvoshoz mentek "szívesebben"?

Nekem is női orvosom van és ott még asszisztens sincs,de még így is kellemetlen.

Már alsós koromba anyám előtt sem vetköztem le,nem volt a fürdőszobába bemászkàlás meg ilyenek

Persze hogy fogorvoshoz.

Nem vagyok az a szívesen beterpesztő típus.

Én az első 2 nőgyógyászomtól sírva jöttem ki. Az első egy idegbeteg klimaxos sz.xhiányos nő volt, akihez jártam, a vizsgálatok katasztrofálisak voltak, mintha egy tárgy lennék, hozzám se szólt szinte. Aztán egyszer elmentem hozzá esemény utáni tablettát kérni, mert valahogy a gumi lecsúszott a barátomról, és igaz nem ment el, de egy jó félpercig anélkül csináluk, mire észrevettük. Na, hiába meséltem el neki, hogy nem egyéjszakás kaland, és hogy mindig védekezünk, úgy nézett rám, mint egy mocskos riherongyra, kiabált velem, hogy menjek el kismedencei ultrahangra, mert ő addig nem kezel engem, meg stb, teljesen megalázott...

A másik orvost jónak írták, és mondták, egy öregemberről van szó. Na ő olyan erősen bánt velem, mintha megerőszakolt volna. 5 napig vérzett odalent a kis vizsgálatától, mert olyan durva volt. Plusz felírt nekem életem első fogamzásgátlójának egy olyan gyógyszert, ami hormonvizsgálat után szedhető, nagyon erős. Mint utóbb kiderült az arcom állapota miatt. De meg sem kérdezte, hogy ez hormonprobléma-e, ugyanis nem az..hanem csak hasraütés szerűen. A szervezetem meg a hirtelen erős gyógyszerrel azt sem tudta, hogy mit kezdjen, a szünetben fájt a fejem, hánytam a migréntől. Ráadásul az utolsó 1 hónapban szakításközeli állapotban voltam a barátommal mert állítólag elviselhetetlen voltam, hisztiztem, nem voltunk együtt több hete, ilyesmi. És az orvos és asszisztense szó szerint a képembe nevettek ezek hallatán, miszerint egy gyógyszer nem okoz ilyen tüneteket, migrénes voltam már régen is csak nem tűnt fel, stb. Igazi jó orvos lehetett..

Aztán a 3. nőgyógyászom volt életem legjobb nőgyógyásza. Annyira kedves volt, és segítőkész, én amúgy is feszengek az emberek társaságában, a barátom után ő volt az, aki mellett el tudtam magam engedni. Sajnos az élet igazságtalan, és meghalt. Utána nem is akartam új orvost keresni. Aztán találtam egyet, aki ugyanúgy kedves, és segítőkész, bár kicsit valami nem oké vele, olyan hízelgőnek látom, de legalább ő is érti a dolgát. Bár minden alkalommal visszasírom az előző doktort.

Fogorvosban is ilyen "szerencsém" van, a középiskolai orvos igazából csak tanuló volt, és gyökérkezelte 6 fogamat úgy, hogy semmi bajuk nem volt. Se fogkő, se érzékenység, se lyuk, semmi.

Na, azóta fájnak néha...Aztán volt egy fogam, aminek a tetejét felépítette ez az orvos töméssel (valami erősebbel). Az kerek 6 évig tökéletesen helyt állt, meg se mozdult, majd egyszer csak kiesett. Elmentem a körzetihez, ahol fúrt-faragott, felépítette. Egy hét múlva megint kiesett, újra vissza, újra fúrt-faragott, de 1 hét múlva megint kiesett. Aznap nem tudtam visszamenni, mert dolgoztam, és a következő napon is, így a 3.nap kettétört a fogam. Szóval akkor menjünk vissza, kihúzatni az egyébként eddig egészséges fogamat. Jó, próbálkozik, próbálkozik, erre beletöri. Klassz. Na ott döntöttem el, hogy többet soha nem megyek ehhez az orvoshoz. Aztán szájsebészeten kötöttem ki, és persze előtte rémtörténeteket olvastam (na nem erről az orvosról, hanem csak a szájsebészeti beavatkozásokról)..teljesen para voltam, folyamatosan a kutyáimra gondoltam, hogy bátornak kell lenni, mert ők ottvannak nekem és várnak. Aztán annyira paráztam, meg minden, hogy 10 másodperc múlva már készen is voltunk, én pedig észre sem vettem :) Egyedül az érzéstelenítő volt kellemetlen..

Szóval mindent összevetve igazából nőgyógyászhoz megyek szívesebben, de ha sokat járnék ehhez a fogorvoshoz, aki szájsebész, akkor lehet, hogy oda is bátrabban mennék.