Miért szégyellik a lányok, hogy ők is nagy wc-znek?

én sem tudok akkor kaksizni mikor itt van a barátom

általában akkor probálkozom mikor alszik, de akkor sem sikerül.igyekszem leküzdeni ezt, de nem megy. pedig amugy nekem nem tabu téma a kakilás

Háááát, igen, a fiú nem sír, mert erős mindig, a lány pedig illatos, üde és friss, mindig.

Aztán ne legyenek salakanyagaink (lelki értelemben) sem.

A kislány hallja a mamától, hogy fújj, de büdös, aztán magára is vonatkoztathatja, hogy én nem vagyok rendben. Büdöset kakilok. Ott maradhat lenyomatként a lélekben.

Segíthet, ha távol maradsz a Wc-től, amikor kakil, hogy tudja, nem hallod, és nem mész be utána azonnal, hogy tudja, nem is szagolod.

Egyébként ez a lány valószínűleg hibázni is fél.

bocs lányok :D:D:D

pasi vagyok, előrebocsájtom :D

Véleményem szerint ez valóban egy gátlás, beidegződés és kicsit sem egészséges.

Pár hónapja nősültem, költöztünk saját házba, sokmindent meg kellett szokni.

Elől kell járni a jó példával - ha fingani kell, akkor fingj, ha kakilni kell, akkor bizony kakilj. A világ legtermészetesebb dolga, mégis úgy kezeljük, mint az istenkáromlást.

Szóval lányok, asszonyok - fel, fel a nagy hangos rottyantásra!

Ha valaki átteszi lelki síkra a dolgot, akkor ami belőlünk salakanyag kijön, amit nem hasznosítottunk, az szimbolikusan a nem elfogadott tulajdonságainkat jelenti.

Úgy értem, hogy az árnyékszemélyiségünket, amit magunkban nem fogadunk el.

Vagyis, ha nem bírjuk a saját kakiszagunkat, vagy mások előtt is szégyenkezünk miatta, akkor sok mindent nem tudunk elfogadni önmagunkban. A hibáinkat, gyengeségeinket, stb. A nagyobb önismeret sokat segítene.