Mit csináljak, ha a "melleim" szinte teljesen tönkreteszik az életem?
16 éves lány vagyok.
Elnézést a rossz kategóriáért, de reménykedtem, hogy itt kaphatok normális választ.
Étkezési zavarokkal küzdök 2 éve. Az egészet a körte alkatom váltotta ki. Kis mell, nagy fenék.
Járok pszichológushoz, de egyszerűen nem bírom elviselni, hogy alig vannak melleim.
Tudom, ez nem kéne, hogy ekkora tragédia legyen, és nem mondanám magam felszínesnek, hogy csak a külsőm érdekeljen, de a melleim..egyszerűen rosszul vagyok tőlük. Nem merek egész alakos tükörbe nézni, félek az egésztől, és komolyan, tönkretesz.
Lassan 2 éve együtt vagyok a barátommal, és rengeteget sírok érte, hogy ő a világ legédesebb, legszeretnivalóbb férfija, erre kicseszett vele annyira a sors, hogy beleszeretett egy kis mellű nőbe. Nem is merek levetkőzni előtte, pedig én tényleg imádom, és bízom benne, de egyszerűen rettegek attól, hogy kiábrándulna belőlem a melleim miatt. Két lány van összesen a 18-ból az egész osztályban, akinek kis melle van rajtam kívül, szóval naponta látom, hogy mivel nem áldott meg engem a sors, ugyanis mindenki mélyen dekoltált pólóba jár, én meg folyamatosan bő pulóverben vagyok, és nem merek semmi olyan ruhadarabban lenni, amiben látszana az alakom.
41 kilósan úgy döntöttem, hogy megpróbálok hízni egy kicsit, hátha elérek vele valamit, bár rettegtem az egésztől, de most még is itt ülök 46 kilósan ugyanakkora mellekkel.
Most már tényleg nem tudom, hogy mit csináljak.
Én próbálkoztam, esküszöm. Fogat összeszorítva álltam a tükör előtt órákig meztelenül, és folyamatosan azt mondogattam, hogy "szép a kis mell, szép a kis mell" de egyszerűen nem bírtam elpusztítani a kisördögöt, ami állandóan azt mondogatta, hogy "szép, mi? most képzeld el ezt nagyobban."
Gyűlölöm ezt, és nem értem, hogy miért fogom fel ezt ekkora tragédiának, de nem bírom elviselni, akárhogyan is próbálkozom, még mindig gyakran sírva alszom el.
Mit tegyek? Elnézést a kisregényért.
Nekem még huszonévesen is elég kicsi melleim voltak, de egyik partneremet sem zavarta, sőt, engem sem.
Már 45 éves vagyok, egy méretet nőttek a melleim és elég formásak, nem lógnak. Úgyhogy nyugi, nincs ezzel semmi gond.
Az étkezési zavarokkal viszont igen, azt próbáld kezeltetni.
Ne aggódj ennyit a melled miatt, semmit nem számít.
Nekem is nagyon kicsi, jóformán melltartót sem kellene hordanom hiszen nincsen. De már elfogadtam. Jól érzem magam benne. A fenekem sem túl jó, azok is kicsik MOndjuk az igaz,hogy én is vékony alkat vagyok 40 kg körül.
Eleinte inkább én is csak a férfiak miatt szerettem volna nagyobb mellett. De rájöttem arra, hogy nem a mellmérete számít egyáltalán. Úgy is lehet valaki csinos ha csak kicsi mellekkel áldotta meg a sors.
Foglald le magad valami mással, hasznosabbal. Fogadd el végre magad!:)
Valahol megértem mert én is gyűlölöm a melleimet amiért kicsit, de tegyük hozzá az ex-pasimnak akit nagyon szerettem , egyáltalán nem tetszettek a melleim.
De valahol pedig sajnálom a barátodat, amiért imádja a kis mellű barátnőjét, de levetkőzni sem mersz előtte. Ha lenne egy barátom aki szereti a kis melleket, én biztos nem idegesíteném ezzel.
Tudom hogy nem direkt csinálod, de gondolj már bele, ezzel az egész mell dologgal mennyit ártasz elsősorban a magad, másodszor pedig a barátod önbizalmán...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!