Mit csináljak, ha a "melleim" szinte teljesen tönkreteszik az életem?

16 éves lány vagyok.

Elnézést a rossz kategóriáért, de reménykedtem, hogy itt kaphatok normális választ.

Étkezési zavarokkal küzdök 2 éve. Az egészet a körte alkatom váltotta ki. Kis mell, nagy fenék.

Járok pszichológushoz, de egyszerűen nem bírom elviselni, hogy alig vannak melleim.

Tudom, ez nem kéne, hogy ekkora tragédia legyen, és nem mondanám magam felszínesnek, hogy csak a külsőm érdekeljen, de a melleim..egyszerűen rosszul vagyok tőlük. Nem merek egész alakos tükörbe nézni, félek az egésztől, és komolyan, tönkretesz.

Lassan 2 éve együtt vagyok a barátommal, és rengeteget sírok érte, hogy ő a világ legédesebb, legszeretnivalóbb férfija, erre kicseszett vele annyira a sors, hogy beleszeretett egy kis mellű nőbe. Nem is merek levetkőzni előtte, pedig én tényleg imádom, és bízom benne, de egyszerűen rettegek attól, hogy kiábrándulna belőlem a melleim miatt. Két lány van összesen a 18-ból az egész osztályban, akinek kis melle van rajtam kívül, szóval naponta látom, hogy mivel nem áldott meg engem a sors, ugyanis mindenki mélyen dekoltált pólóba jár, én meg folyamatosan bő pulóverben vagyok, és nem merek semmi olyan ruhadarabban lenni, amiben látszana az alakom.

41 kilósan úgy döntöttem, hogy megpróbálok hízni egy kicsit, hátha elérek vele valamit, bár rettegtem az egésztől, de most még is itt ülök 46 kilósan ugyanakkora mellekkel.

Most már tényleg nem tudom, hogy mit csináljak.

Én próbálkoztam, esküszöm. Fogat összeszorítva álltam a tükör előtt órákig meztelenül, és folyamatosan azt mondogattam, hogy "szép a kis mell, szép a kis mell" de egyszerűen nem bírtam elpusztítani a kisördögöt, ami állandóan azt mondogatta, hogy "szép, mi? most képzeld el ezt nagyobban."

Gyűlölöm ezt, és nem értem, hogy miért fogom fel ezt ekkora tragédiának, de nem bírom elviselni, akárhogyan is próbálkozom, még mindig gyakran sírva alszom el.

Mit tegyek? Elnézést a kisregényért.