"Felnőttként" első nőgyógyászati vizsgálat? (20)
Sajnos még sosem voltam nőgyógyásznál és egyre jobban traumatizál a gondolat. Fiatalabb koromban mindig azt hittem, hogy majd eljön a nap, amikor anyukám elkísér, de sajnos ez nem így történt. Hiába hoztam fel a témát sajnos ő minden orvosi dolgot elutasít.
Egyedül sosem sikerült összeszednem a bátorságomat, hogy elmenjek, pedig tisztában vagyok vele, hogy ez mennyire fontos és évente járni kell szűrésekre. Úgy érzem hogyha az első vizsgálaton "túlesnék", többet ez nem jelentene gondot, hiszen az egészség a legfontosabb.
A barátommal sikerült beszélnem erről, ő szívesen elkísérne, viszont iszonyú kellemetlennek érzem, hogy még sosem voltam és félek, hogy az orvostól is csak kioktatást kapnék, hogy miért nem mentem el eddig és így egyre jobban félek az egésztől. Egyszerűen annyira megalázónak érzem, hogy még sosem voltam és tudom jól, hogy ez maximálisan rajtam múlik és szeretnék végre elmenni és túllépni ezen, hogy többet ne nyomja a lelkemet.
Anyukák, tapasztaltabb nők, mit ajánlanátok ebben a helyzetben?
Mindenképpen magánorvoshoz tervezek menni, mert gondolom (vagyis inkább remélem) ott sokkal türelmesebbek lesznek velem.
válasza:20
"nem vagy kiterítve..." - meztelen alsótesttel, lábak a kengyelben - akkor az mi?
"nem is matat..." - a kézi vizsgálatnál dehogynem matat. Két ujjával. Plusz a kacsa, meg esetleg a hüvelyi uh.
válasza:Csak annyit és annyi ideig nyúlkál amennyit muszáj, nem kell túl dramatizálni. Mi lesz veled, ha 1x gyereket akarsz?
Másrészt gondold el, a férfiaknak a prosztata vizsgálat kellemetlenebb...
válasza: válasza: válasza:24
Nem, nem hiszti; mint írtam, kényes vagyok a magánszférámra, oda a páromon kívül mást nem engedek. Nekem tökéletesen jó így, megnyugtat. Nem szeretem az ilyen indiszkrét dolgokat. És ne érts félre: ha most proktológiai vizsgálatról győzködnél, ugyan ezeket írnám.
válasza: válasza: válasza:27
Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni... Miért lenne rákos egy fiatal, egészséges monogám életet élő nő? Mindenkit ezzel ijesztgetnek, miközben évente pár száz eset fordul elő (persze, az is sok) és többségük olyan agresszív fajta, hogy szűréssel sem biztos, hogy felfedezhető lett volna.
Értem az aggódást, és köszönöm is, de mérlegre téve az éves tortúrát és az esetleges esélyt a betegségre, én inkább lemondok a vizsgálatokról. Sokkal nyugodtabb vagyok így. És a szégyenérzetem, önérzetem és önbecsülésem sem sérül.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!