Betegségnek számít a gyűjtés, tárgyakhoz való ragaszkodás?
A félreértések elkerülése végett gyorsan leszögezném, hogy nem a gyűjtögetésre gondolok, amikor az ember otthonában a plafonig ér a szemét mert még a használt vattapamacsot is képtelen kidobni, hanem bizonyos tárgyak gyűjtésére, például figurákra.
Pont leszokóban vagyok belőle egész nagy sikerrel, de én is évekig gyűjtöttem ezt-azt. 27 évesen viszont most értem el odáig hogy vettem egy nagy levegőt és döntöttem úgy, hogy ne tovább. Anyagi szempontokból is nagy terhet ró az emberre ha az nem pont filléres bélyegeket gyűjt, illetve belefáradtam a gyűjtemény bővítése miatti szaladgálásokba. Több mindent is gyűjtöttem, így dupla terhet vettem vele a vállamra (különböző hirdetőfelületeket figyelgetni, stoppolni, érte menni ide-oda, postára járkálni miatta vagy otthon várni a futárt, elsőként lecsapni darabokra...) utólag belegondolva annyira de annyira feleslegesen.
Azóta a gyűjteményeim bizonyos részétől megszabadultam, eladtam, elajándékoztam és nagy sikerrel megyek el minden mellett amit eddig habozás nélkül megvettem volna.
Miből eredeztethető a gyűjtés? Miért kezdünk el ragaszkodni tárgyakhoz, vagy egy bizonyos fajta tárgy 400 féle változatához?
Hozzátenném nem üres az életem, sohasem volt az, voltak barátaim, hellyel-közzel normális családom, de megingathatatlanul stabil családi hátterem, mindig jártunk külföldre nyaralni, kirándulni, voltak családi programok, sportoltam, volt és van is a mai napig hobbim... A magam részéről talán a szüleim válásából indulnék ki mint a miértre való válasz... akkor kezdtem el jobban ragaszkodni olyan dolgokhoz amiket anyukámtól kaptam (válás után apukámmal maradtam). De arra is gondoltam, hogy talán ebben már gyerekkorban a szülők is partnerek olyasmi szinten, mint például a gyűjtőalbumok megvásárlása, és a gyűjtemény bővítése. Később talán megmarad az emberben a gyűjtés öröme és abban a fél percben amíg kibont egy új kártyacsomagot ismét gondtalan gyereknek érezheti magát.
Ti mit gondoltok erről? Gyűjtötök valamit? El van hatalmasodva felettetek a gyűjteményetek? Meddig számít normálisnak valaminek a gyűjtése?
válasza:Gyűjtőszenvedélynek hívják, de azért nem gondolom, hogy kóros. Ölthet viszont kóros méreteket.
A gyűjtögetés egyfajta specializálódott birtoklási vágy, de annyiban izgalmasabb, hogy maga a folyamata is örömet szerez (a hiányzó darabok felkutatása és beszerzése). Amennyiben nem, hanem egyfajta függőséggé válik, a gyűjtemény növelése kényszeres lesz, onnantól kóros folyamat.
Valahol természetes dolog, hogy az ember ragaszkodik bizonyos dolgokhoz, keresi a fogódzókat. A teljes elengedés talán csak a legfeljettebb lelkek tulajdonsága, és csakis az ő feladatuk. Fontos viszont mindenki számára a megfelelő mérték megtartása, hogy ne a gyűjteménye uralja őt, hanem ő a gyűjtőszenvedélyét.
válasza:A te esetedben semmiképp sem gondolom betegesnek a gyűjtést, főleg így, hogy tudod milyen eseményhez kötni.
Én cipőket gyűjtöttem sokáig, van 150 pár cipőm, idén tavasszal határoztam el, hogy nem fogom tovább halmoznia készletet, mert ennyit nem lehet felvenni. Próbálom tartani a fogadalmam, eddig elég jól sikerült is, azóta csak 1 párat vettem eddig, és nem is fogok már egyet sem - ha minden igaz. Nehéz és nekem úgy sikerül, hogy webáruházakban kiválasztom, ami tetszik, belerakom a kosárba mind a 8-10 párat, aztán törlöm és nem rendelem meg.
válasza:Szerintem addig egészséges
- amíg nem megy rá a pénzed annyira, hogy a megélhetés is gondot okozzon
-amíg nem mennek rá az emberi kapcsolataid, hogy a végén már senkire sincs időd (gyerekeid, házastársad, szüleid)
-amíg nem hülyülsz bele (idegeneket, ismerősöket akarsz belevonni, mindenáron mutogatni és nem venni észre, hogy őket rohadtul nem érdekli)
-amíg minden szabadidődet el nem veszi
Szerintem a hobbinkért természetes, hogy némi áldozatot kell hoznunk, ami belefér az egészséges fogalomba. Ebben semmi rossz nincs.
válasza:Köszönöm szépen a válaszokat!
Megnyugodtam, hogy ezek szerint azért a legtöbb ember szemében nem ördögtől való dolog ez, és már-már majdnem elmentem beszerezni még 1-2 darabot a gyűjteményebe, de nem tettem.
A megélhetésemet nem veszélyezteti, a kapcsolataimba nem rombol bele és nem gondolnám, hogy bárkire is ráerőltetném, a nálam megfordulóknak nem mutogatom, inkább csak gyűjtői oldalakon ahol a hasonló érdeklődésű emberek vannak. Tiszteletben tartom a páromat is annyira, hogy nem kell együtt élnie a gyűjteményemmel, azok máshol vannak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!