Mit lehet ez ellen tenni?
Mióta az eszemet tudom, tudat alatt felnőtteket kerestem, akik személyisége vonzott engem. Akikre szívesen hasonlítottam volna. Gyerekként és most, tinikét többekközt még mindig fenáll ez a probléma. És egyre kellemetlenebb. Hajlamos vagyok tanárokhoz, diákmunkásként kollégákhoz ragaszkodni. A felnőttek neme teljesen mindegy, bár inkább nők. Anyummal a kapcsolatom viszonylag jó, de hamar fel kellett nőnöm mellette. Sokszor volt/van szüksége a segítségemre. Apám alkoholista, életem sok szörnyűségének okozója. Már legalább egy éve nem tartom vele a kapcsolatot. Bár szörnyen hiányzik.
Hogyan érjem el, hogy ne kötődjek az emberekhez?
Nem igazán értem, hogy mi ezzel a probléma... a tinédzser kor sajátossága, hogy az egyén olyan referenciaszemélyeket keres, akikre hasonlítani szeretne. A referenciaszemélyek pedig pont attól referenciaszemélyek, hogy kötődünk hozzájuk: ezáltal tudjuk belsővé tenni a tulajdonságaikat, személyiségjegyeiket.
Szóval amiről írsz, az egy abszolút normális életkori sajátosság, sőt, a későbbiekben is előfordulhat, csak nem ennyire intenzíven.
A pszichológiai és pedagógiai szakirodalom is ismeri és elismeri azt a jelenséget, amiről írsz és teljesen normálisnak tartja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!