A "dolgokkal, , való azonosulás (ragaszkodás) miatt szenvedünk. Hogy lehetne növelni a "nem ragaszkodás, , ~ tudatos elengedés mértékét?

Tehát bármi amihez kötődünk - az minden esetben szenvedéssel jár!

Legyen az egy esti sör; vagy egy füves cigi; de akár egy párkapcsolat is lehet...

Ha nem tudunk pont sört inni; nem hozza a dealer a füvet; vagy nem jön a párunk ~ akkor szenvedünk, és rosszul érezzük magunkat.

[Persze csak akkor ha függők vagyunk ezen dolgokra - és képtelenek vagyunk elengedni az adott dolgot.]

Na most tegyük fel hogy bizonyos helyzetekben nem ragaszkodunk ezekhez, és akkor "csak úgy,, jól érezzük magunkat (márcsak azért is mert nincs ez a "teher,,).

Ha nincs pénzük sörre; vagy eleve nem akarunk beszívni; elkerüljük a párkapcsolatot ~ akkor nem jöhet létre a szenvedés sem (persze abban az esetben ha tudatilag "belül,, sem vágyunk ezekre).

De az a baj ezzel hogy ezt csak akkor tudom megvalósítani - ha ezek a látszólagos "külső,, tényezők nincsenek a tudatom látóterében.

Tehát nem lehet pénzem; nem beszélhetek bizonyos emberekkel; és kerülnöm kell mindenféle helyzetet ahol esetleg kapcsolatba kerülhetnék a másik nemmel.

Ez így elég abszurd - és hosszú távon nem megvalósítható!

Szóval akkor most ez végül is maga a függőség?

Mert az "adott körülmények,, kialakulásában - nem vagyok képes megfékezni magam ~ és a tudatom "odaragad,, az adott élményhez (vagy annak "akarásához,,) és ezáltal szenvedés keletkezik.

Ha tovább fejlesztem a "jelen tudatosságát,, akkor növelni tudom majd az elengedés mértékét is ~ vagy ehhez más is szügséges?

Mert ha folyton a pillanatban tartom magam akkor nincs ilyen baj, és jelenleg van rá lehetőségem hogy ezt még hosszabb távon gyakoroljam...

Hogy valósítható meg, hogy a dolgokat ~ kívül-belül, tudatosan képesek legyünk bármikor (bármilyen helyzetben) megfogni, és ha kell - el is engedni?