Tönkre vagyok lelkileg. Mit tehetnék egyedül ellene?
Nem tudok pszichológushoz menni, mert nem tudom kisfiam felügyeletét megoldani, párom dolgozik, másom nincs.
De már olyan szinten ki vagyok készülve, hogy ma reggel ahogy vittem be a nagy lányom az iskolába, a mellettem lévő kocsiből mutogatott nekem egy pasas, hogy h.lye vagyok én pedig elsírtam magam. Pedig csak annyi volt a bűnöm, hogy én balra fordultam volna, de akkora volt a sor, hogy nem fértem már be a balra forduló sávba, ő jobbra fordult volna és nem tudott elmenni mellettem. 2x ledudált, hogy menjek előrébb, de ha így teszek, akkor a szembe sávba megyek át. Majd mikor megindult a sor és el tudott mellettem menni, elkezdett nekem mutogatni, hogy h.lye vagyok. Én elszégyeltem és elsírtam magam.
Eddig ez soha nem történt meg.
Nagyon sok minden nyomja most a lelkem, pszichiáternél jártam már miatta. Gyógyszert írt ki és szükségem lenne pszichoterápiára. De ezt nem tudom megvalosítani mert kicsi meg a fiam nem tudom kire hagyni csak az apjára, viszont ő vagy dolgozik vagy hallani sem akar róla, hogy pszichológushoz járjak. Ő egy lelkileg stabil, erős ember aki el sem tudja képzelni, hogy nekem szükségem lehet erre.
Még a pszicho bogyókat nem szedtem be mert kisfiam éjszaka még szopik. De az eset után erősen elgondolkodtam rajta, hogy szedni kezdem.
De tehetek valamit ellene?
Egy nem normális bele akart kényszeríteni, hogy menjek át a szembe sávba mert ő nem fért el mögöttem, de sietett és ezért én sírtam el magam és kértem volna bocsánatot. Hát én se vagyok normális. De mit tehetnék egyedül? Valami önfejlesztő könyv?
Szia, mennyi idős a kicsi fiad? Bölcsi?
Első körben azt tanácsolom, keresd fel a helyi családsegítőt, vagy pszichológiai tanácsadó szolgálatot. Az még nem rendszeres járás és oda viheted a kicsit is.
A hülye autóst meg most gondolatan "kinyírtam neked".
Ne törődj vele! Megértelek, hogy magadra veszed a kis bosszúságokat is ebben az állapotban...
Sajnálom, hogy a férjed nem együttműködő. Én nem mondanám őt sem stabilnak. Aki lelkileg stabil, az törődik a szeretteivel.
Köszönöm. Emiatt fog tönkremenni az életem úgy érzem. Nagyon vágyom a szakmai előre lépésre, de ahhoz diploma kellene és már másodszor futok neki a felsőfokú okj képzésnek ami segítene, hogy bekerüljek az egyetemre, de ez a félév is sikertelen lesz, egyrészt, hogy nem jutottam el órákra másrészt pedig mert félek az emberektől, hogy butaságot mondok és kinevetnek, hogy undorral néznek rám mert szülés után meghíztam stb. Ez megbénít és ki sem merem tenni a lábom. Közbem pedig biztos azt gondolják, csak poénból íratkoztam be vagy hogy h.lye vagyok.
Még csak 4 hónapos a kicsi, men tudom bölcsibe adni. Úgy terveztem majd 1 évesen, de mivel nem sikerült ez a félévem sem ezért lehet csak 18 hónaposan megy. De ahhoz vissza kell mennem dolgozni, de oda nem megyek ahonnan jöttem, az ottani főnököm miatt vagyok most ilyen.
Amiket ide leírtál, hogy hogyan érzed magad mindenképpen meséld el a párodnak. Üljetek le ketten, kérd meg, hogy most figyeljen rád, hallgasson meg. Ha kicsit jobban átérzi, hogy mennyire nem vagy jól és segítségre lenne szükséged, akkor megpróbálhat segíteni, hogy addig ő vigyáz a kicsire.
Ha nagyon nem megy, akkor testvér, szülő vagy legjobb barátnő akire rábízhatod. Mindenképpen próbálj meg eljutni pszichiáterhez újra, de talán a segítő beszélgetés hosszú távon többet segíthet, mint a gyógyszer. Mivel az csak tüneti kezelés, viszont a fejedben dől el minden, és ahhoz hogy jól is maradj ezeket a dolgokat meg kell beszélned valakivel.
(Önismereti/önfejlesztő könyveket magabiztosságról stb. nagyon sokat találni pszichológiai témájú részén minden könyvesboltban.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!