Van itt olyan, akinek az egyetemi stressz miatt lettek mentális problémái? Sikerült valahogy megoldani? Lediplomáztatok?

Köszönöm szépen a válaszokat! Meglepődtem, hogy ilyen sokan írtatok.

Kedves első válaszoló! Az tényleg igaz, hogy az egyetem előtt is voltak hasonló jellegű problémáim, de ezek most sokkal rosszabbak és összetettebbek.

Azért egy OKJ-s képzést nem lehet összehasonlítani az egyetemmel, mert fényévekkel nehezebb az egyetem. Ne értsd félre, nyilván az OKJ-s képzést sem olyan egyszerű elvégezni és ott is vannak vizsgák, de távolról sincs annyi. Az 5 nap alatt 5 vizsga egy képzés végén inkább az érettségire emlékeztet. Egyetemen minden félévben van vagy 8-10 vizsga. Sajnos nem is konkrétan maga a vizsga készít ki, hanem a sok szívás, ami előtte van.

Pl:

- Honnan szerezzek az adott tárgyból anyagot? Az órai jegyzet nem elég, a tanár ígérgeti, hogy majd küld megfelelő anyagot, de elfelejti és sehol sem lehet elérni.

- Az elvárásokat sem határozzák meg konkrétan, sokszor vizsga után derül ki, hogy mit is kellett volna tudni. Ha a tanár azt kérdezi, amit tényleg meg is tanított, vagy legalább elmondta honnan tanuljuk meg, akkor általában ötöst szoktam kapni. De nagyon sokszor szembesültem olyan helyzetekkel, hogy szó sem volt olyanokról, amiket kérdezett. Ilyenkor örülök, ha egy hármas-négyest összehozok, de iszonyatosan nagy csalódás, hogy mindent beleadtam, mégis csak ennyire sikerült.

- Hiába mennék vizsgázni, sosincs mindenből elég időpont meghirdetve, ezért nincs olyan félév, mikor mindent teljesíteni tudnék. Kész rémálom a vizsgára jelentkezés, mert elvárások azok persze vannak, de nem biztosítanak elég lehetőséget a teljesítésre. 80 létszámos előadások után, kiírnak kétszer 15 fős vizsgát…. Nem csoda, ha annyian csúsznak a félévekkel.

- Ha sikerül is vizsgát felvenni, van, hogy a tanár el sem jön a vizsgára, a sok hallgató meg feleslegesen utazik be messziről. Vagy vizsga előtti nap törlik a vizsgaidőpontot, amire egy hete készülsz…

- Örök „kedvencem” a beugrók íratása… Akár hetekig készülsz egy adott tárgyból, beleadsz mindent, majd mielőtt elkezdhetnéd a vizsgát, beugrót kell írnod. Egy gyors kis programot vagy hasonlót meg kell írnod papíron, ha nem sikerül hibátlanra, kivágnak és el sem kezdheted a vizsgát, amihez amúgy jogod lenne. Van olyan tárgy, amiből négy körös a beugró, ha azok rendben vannak, esetleg hozzád szólnak a vizsgán. Nálunk előszeretettel csinálják ezt. Szerencsémre nekem eddig még mindig sikerültek a beugrók.

Folyamatosan a kirúgás, önköltségesre kerülés lebeg mindenki szeme előtt. Van olyan csoporttársam, aki ötször próbálkozott egy tárggyal vizsgára bekerülni, de a tanár egyszer sem jelent meg. Ha hatodjára is felveszi a tárgyat és nem tud levizsgázni, kirúgják. Pedig mennyi energiát belefektetett.

Azt is „imádom”, mikor 3 fontos fő tárgyat ugyanarra az időpontra teszik a város 3 különböző részére. Sajnos osztódni még nem tanítottak meg.

Órákig sorolhatnám még az igazságtalanságokat, amik érnek, nem csak a vizsgaidőszakkal kapcsolatosan. Ha csak rajtam múlnának a jegyeim és eredményeim, fele ennyit sem aggódnék. Sajnos ember számba sem vesznek minket. Ráadásul nem is egy büfé szakról van szó, hanem kemény matematika-informatika-programozás területről.

Akármit is hoz a jövő, biztos vagyok benne, hogy dolgozni sokkal jobb lesz. Nem tudom elképzelni, hogy egy munkahely ennél stresszesebb legyen. Vannak persze brutális munkahelyek, de egyrészt ott vigasztal, hogy legalább kapok érte pénzt. Ha meg nagyon rossz, munkahelyet könnyebben vált az ember, mint egyetemet.

Második, harmadik, negyedik válaszoló! Együtt érzek veletek. Ha van kedvetek írni privátban, szívesen elolvasom a történeteiteket!

Nehezíti a helyzetem az is, hogy bizonyos betegség miatt (fizikai) választottam ezt a szakot, amit annyira nem is kifejezetten szeretek. Levelezős vagyok, és azt hittem, levelezőn kicsit legalább alacsonyabbak az elvárások, de ez nem így van. Sokkal kevesebb oktatás mellé ugyanolyan, néha még magasabb elvárások vannak. Az is külön stresszel, hogy sok csoporttársam már rég ezen a pályán dolgozik, csak beültek a padba a diplomáért, és kis túlzással az apáim lehetnének, és én egy kis semmi nullának érzem magam hozzájuk képest. Olyan érzésem van, mintha ezt az egyébként is nehéz szakot is emelt szinten kellene végeznem. Igaz, a jegyeim jók egyébként, de mégsem érzem magam okosnak. Az önértékelésem eddig se volt sok, de mostanra már az a kevés is csak emlék. Pedig régen mindenhol én voltam a legokosabb és legmotiváltabb, én segítettem másoknak, mostanra meg inkább nekem kellene a segítség.

A 10-es válasznak minden egyes szavával egyet értek! :)