Van itt olyan, akinek az egyetemi stressz miatt lettek mentális problémái? Sikerült valahogy megoldani? Lediplomáztatok?

Ez nem az egyetem miatt alakult ki,hanem alapból nagyon szorongós vagy és bepánikolsz. Csak most épp ez az aktuális.

Egyébként sem értem,higy miért csak az egyetemisták sírnak? OKJ képzéseken is van vizsgaidőszak. 5 nap alatt 5 vizsga modulonként,és pl.ápolóin nekünk is elmélet,gyakorlat (kórházban) és klinikumi egy szakorvos előtt. De nem csak az ápoló,mást is írhattam.volna. Én is dolgoztam mindemellett,ráadásul 200 km-re a lakhelyemtől. Ingázás a suli a meló es a vizsgák között. Valahogy mégis csak az egyetemisták sírnak sokszor fél napokat a közösségi oldalakon, mikor a siránkozás helyett már rég megtanult volna egy tételt mondjuk. Na mindegy matadjunk a tárgynál. Az egyetemnél sokkal de sokkal nehezebb élethelyzeteid lesznek később. Ha már itt elbuksz,mi lesz akkor? Pszichológust javasolnék ugyanis voltam hasonló helyzetben még gimiben,érettségi előtt. A szorongásom ugyanis odáig fajult,hogy hiába tudtam az anyagot,leblokkoltam és nem mondtam semmit. Tudtam ha így marad, megbukok. Így jártam pszichológushoz és helyre hozott. Nagyon sok idióta lediplomázik. Ne értsd félre, azert írom ezt,mert te nem tűnsz annak. Csak félsz. Nagyon. Úgyhogy kérj segítséget.

Én egyetem előtt sem voltam normális, de a borderline tüneteire nagyon rátett az egyetem. Volt, hogy majdnem a busz előtt végeztem egy sikertelen vizsga miatt, de visszarántottak.

Azóta már megvan a tárgy szerencsére, és már csak 4 vizsgám van hátra az egész egyetemből. Azt már fél lábon is...

7es

Mert rástresszeltek. Meg a tanárok miatt is. Attól függetlenül ugyanúgy van vizsga, megfelelési kényszer, bukástól való rettegés és bizony rengeteg tananyag agyba gyömöszölése igen rövid idő alatt. Plusz bennem volt az is, hogy ha valamit rosszul tudok/csinálok, meghalhat a beteg. Szóval ez is stresszes, hidd csak el. Nagyon sokat tanul egy OKJ-s képzésen egy ember.. csak nektek erről fogalmatok sincs. Gyakorlaton a diplomás gyakorlatosok ráadásul még el is voltak szállva magukkal, nem volt bennük alázat a szakma iránt és kb.semmit nem csináltak. Szóval valahogy nem komáztuk őket. A gyak.vezetők is utálták a diplomás jelölteket. De nyilván szakirány függő is,én csak a felnőtt szakápolóiról nyilatkozhatok. Persze pl.egy orvosi,mérnöki, nyilván sokkal nehezebb,de ha valaki arra jelentkezik,az meg legyen tisztában a határaival, tudásával. Annak tudnia kell,hogy baromi kemény lesz ezért úgy induljon neki.

Attól függetlenül még mindig tartom azt, hogy ha valaki ennyire szorong azt kezelni kell. Így tényleg rámehet az egészsége ha nem is mentálisan,de akár egy gyomorfekély formájában.

3. vagyok. Azt még azért hozzátenném, hogy már 17 éves korom óta szoktam vállalni diákmunkát, sőt, volt egy munkahelyem, amit másfél éven keresztül csináltam egyetem mellett. Irodai munka volt egyébként, és igen, volt felelősségi köröm.

Mégis azt mondom, hogy egy munkahely jobb. Nem csak én mondom ezt, hanem már mással (OKJ-t végzett ismerősömmel) is beszéltük, hogy ha az ember dolgozni kezd, akkor minden a helyére kerül.

Egyetem mellett azt is látod, hogy az az osztálytársad, aki középsuliban a hármas dogáját a hűtőre rakta, annyi örülsz neki, most már egy dolgozó, sikeres ember. Lehet, hogy nem annyi a bére, mint egy pénzügyi kockázatelemzőnek vagy egy mérnök informatikusnak, de már az évek alatt volt ideje megszedni magát, és ha nem is egy luxusházat, de már vásárolt magának saját kuckót, autót, lehet, hogy már a baba is úton van.

Míg az egyetemista ott van sokszor 22-23 évesen, és semmit sem tud felmutatni, egy szakmát sem, de a diplomától is még egy-két évre van. Ez pedig alap, hogy leszedálja az ember önbizalmát.

Munkahelyen kérdezni is tudtok. Jó, nyilván kell egy tudás, hogy ne mindig másra legyél utalva, de bármikor felcsaphatod a szakirodalmat, akár otthon, munkaidő után is. Vizsgán nincs erre lehetőséged, ott vagy megvan, vagy nincs. Ennyi. Ha pedig megvan, lehet, hogy nem olyan jegy, amilyet te vártál, és ront az átlagodon az a kettes vagy hármas. Iszonyat megterhelő szerintem.

A munkahelyen önálló munkavégzés van, nem egy tanárt, előadót kell hallgatni. Ez feltételezi, hogy bizalmat kapsz a főnöködtől, hogy igen is, te el tudod végezni azt a feladatot. Ez pedig erősíteni fogja az önbizalmad.

Nálam még az introvertáltság is rátesz a dologra. Én jobban szeretek bekuckózni egy irodában, és önállóan tenni, amit kell. Egyedül tudok igazán szárnyalni. Egyetemen erre nem nagyon van lehetőség, mindig figyelnem kell másra, pl. a tanárra és a csoporttársakra, ami leterhel.

Szóval én nem gondolnám, hogy egy munkahely annyival rosszabb. Sőt jobb, mert sokkal inkább felnőttként kezelnek, nem kis taknyosként még 23 évesen is.

Én pedig büszke vagyok rá, hogy a borderline ellenére is már majdnem megvan a diplomám.