Aki pánikroham utáni szorongás illetve depresszió kinoz, azok kérem leírnák azt, hogy mit éreznek amikor jön a szorongás meg, hogy milyen gondolatok kinozzák. A legbizarabb gondolatot is lennétek szivesek megosztani?

A "kezem nem az enyém" a deperszonalizáció. Utána tudsz nézni a szónak. Szorongásban/pánikban gyakori tünet, nem fogsz megkattanni.

Halálfèlem, menekülési vàgy, megzavarodastól való fèlelem. Mintha nem a valóságban lennék, mintha arra eszmélnék, hogy velem történnek a mindennapi dolgok?! Szeretteim elvesztésétől való fèlelem. Bolt, egyedüllét szintén elhozza a pánikrohamot vagy szorongást. Ha egyedül vagyok a házban, minden bajom lesz. Van, hogy gyorsan fogom magam és bepattanok a kocsiba és elmegyek a legközelebbi bolt parkolójàba, vagy olyan helyre ahol embereket látok. Aztàn ott ülök a kocsiba addig, míg àt nem megy rajtam a rosszullét. Nagyon kikèszítő és senkinek nem beszèlek róla! :( Mert fèlek mit gondolnànak! Pszihológus kicsit segített amúgy ezen! Mert olyan szinten voltam, hogy 1óràt nem tudtam egyedül eltölteni ès vezetni se mertem, illetve egyedül kocsiba ülni! Sétàlni egyedül még most sem tudok 4km-eket. Csak pl. 1-2-t. De ez is nagy haladás. Mennyire szeretnèm visszakapni a régi énemet! 😞

Halálfélelem, mi lesz velem a halálom után, mi lesz velem a temetőben, mi van, ha élve eltemetnek, ezért meghagytam, hogy el kell hamvasztaniuk, álmomban halok meg, nagy tragédia történik a családban, vagy velem, betegségektől való félelem, hogy biztos rákos vagyok. Elég élénk a fantáziám, és ezek a gondolatok filmszerűen lejátszódnak a fejemben.