Mit tehetnék, mi a megoldás erre az érzésre?

Mostmár lassan egy éve egyetemre járok. Szeretem Budapestet, a szakot is, ami persze nehéz, de sajnos van valami, amit nem tudtam leküzdeni ezalatt az egy év alatt. Egy érzés, amit nem tudok megmagyarázni, mert mintha több rossz impulzus adódna össze: magány, honvágy, félelem. Elég messze lakok Pesttől, 3 óra a vonatút. A legtöbb barátom, osztálytársam Debrecenbe ment tanulni, ide Pestre csak néhány, valójában csak egyel tartom a kapcsolatot. Nagyon nehezen fogadom el először is, hogy nincs már olyan, hogy mindenre jut időm. Otthon suli után alig tanultam valamit, utána zenélhettem, kéziztem, játszottam, filemztem stb. 11-ikben kezdtem el igazán élni, akkor jártam el a barátaimmal végre, lett jogsim, vezethettem. Aztán most ennek vége lett. Alig találkozunk, kezdünk eltávolodni. Nagyon hiányzik a zene, de a tanulmányaim mellett egyelőre erre nincs idő. Azzal nyugtattam magam, majd lesznek könnyebb évek, illetve majd munka mellett is csinálhatom, hiszen nem kell a hét minden percében dolgoznom. Mégis úgy érzem ez nem igaz, munka után mindenki fáradt, ráadásul több a kötelesség, hiszen fent kell tartani a háztartást, főzni kell stb. Nagyon hiányzik a családom is. Nem is hittem volna, hogy ekkora űrt hagy majd maga után a hiányuk. Egy ideig minden héten hazajártam, de az sem segített leküzdeni a honvágyamat, sőt néha majdnem sírtam, mikor vissza kellett jönni, rájöttem rosszabb, ha mindig ismétlem az elválást. Koliban lakok, a szobatársaimmal jól megvagyok, néha elmegyünk mozizni is. A csoporttársaimmal is elvagyok, mégis hiányzik az az igazi barátság, ami gimiben megvolt. Hiányzik az otthonom, a ház, a városka, az emberek. Nem tudom mit kellene tennem. Átmenni egy közelebbi egyetemre? Vagy majd kialakul új barátság? Akinek volt hasonló gondja, mi lendítette át a holtponton?