Mit tehetnék, hogy kicsit jobb legyen? Egyre jobban beszárkózom, de közben elegem is van ebből, de erőm nem sok van kilépni ebből a helyzetből. Mi lehet a megoldás?

Neked egy nagyon jó barátra lenne szükséged. Talán pszichológusra is, de ha jó barátra lelsz, lelki társra akkor nem biztos hogy kell. Bár ártani sem fog.

Nekem is nagyon sok bajom van mostanában és nem tudok kilépni belőle. aztán utána hipp hopp kint vagyok belőle, aztán megint vissaesek. Én próbálok a saját magam pszichológusa lenni, néha sikerül néha nem. A legfőbb bajom az önbizalom hiánya talán. Meg még sok sok minden.

Ha gondolod írj nekem privátba, hátha összebarátkozunk és jobb lesz kicsit. Én 26 vagyok. Nő. Igaz nekem más jellegű problémáim is vannak, de ilyenek is jellemzőek rám mint rád.

Ja és amúgy nagyon úgy vettem észre hogy mikor az embernek problémája van, akkor a barátok is elfordulnak, mintha menekülnének nehogy ők is beleessenek ebbe. nekem sajnos sok ilyen tapasztalatom van. Aki meg volt már ilyenbe az meg azért menekül, mert fél hogy visszaesik.

Szomorú világ ez!

De amúgy nekem ez az oldal sok mindenben segít, szinte mindig itt lógok amikor csak tehetem, mert ahogy olvasom más bajait, akkor az erőt ad, hogy más sokkal nehezebb helyzetben van, vagy épp olyanban mint én. Ha már érzi az ember hogy nincs egyedül már az is segít kicsit. Szoktam feltenni kérdéseket is, problémásakat is meg egyszerűeket is és mikor válaszolnak már az is nagyon jól esik.

te depressziós vagy. (már azokból ítélve, amiket leírtál: fáradékonyság, "nincs kedvem semmihez", búskomorság)

egy pszihiáter nagyon sokat segítene (ha nem is tapasztalatból mondom,de sokakat láttam akiknek tényleg segített), rosszabb napokon talán a kedélyjavítók, bár ez nem túlságosan ajánlott.

egyet értek az első hozzászólóval, "magadra kell eröltessd" hogy kimozdulj otthonról, elmenj a rokonaidhoz, keress új kapcsolatokat. Hidd el, megértem hogy nehéz, és sokkal könnyebb tanácsokat osztogatni,de ha otthon vagy egymagadban és emészt (bocsánat hogy ki kell mondanom ...) az önsajnálat, attól semmi se lesz jobb. Egy próbát megér, bízz bennem :)

aztán majd írj, hogy hogy alakulnak a dolgok :)

Nekem is volt ilyesmim, én feladtam és 2 évig ki se mentem nagyon az ágyból. Napi 16 órákat aludtam. K.O. voltam.

nekem deprimáltságnak mondták