Mit tehetnék, hogy kicsit jobb legyen? Egyre jobban beszárkózom, de közben elegem is van ebből, de erőm nem sok van kilépni ebből a helyzetből. Mi lehet a megoldás?

Semmihez nincs kedvem a munkámon kívül (rosszabb napokon ahhoz sem, de azért az még megy kifogástalanul), a barátaimmal találkozni és kimozdulni szinte kivitelezhetetlen feladat, annyi energia kell hozzá. A szerelmemmel 2 éve szakítottunk, azóta teljesen elment az önbizalmam, esélyét sem látom, hogy egyszer komoly kapcsolatom és családom legyen. Nagyon sokat dolgozom, aztán legszívesebben csak aludnék, de próbálom magam kényszeríteni és elmenni ide-oda, de sok örömöm nincs benne. Ezenkívül ha meglátok egy kisbabát, legszívesebben sírni kezdenék, annyira szeretnék gyereket, de esélytelennek érzem, hogy egy kapcsolatba újra bele mernék menni, annyira félek, hogy megint csalódnék, így az esélyét is elkerülöm, hogy valakivel megismerkedjek. (30 éves vagyok, tehát nem kamaszkori nyavalygás)