Tele vagyok negativitással és tagadással és csak 18 vagyok?

Egyrészt mindenhez negativan állok hozzá és az önértékelésem sem a legmagasabb. Önbizalmam nincs és szinte minden jót megtagadok az élettől mert azt hiszem hogy az élet a legnagyobb szívás a világon. Nem hiszek abbam hogy vala bárkim is lesz mert tudom hogy nem lesz,tudom hogy belőlem nem lesz semmi mert nem vagyok jó tanuló sem. És mindenkit irigyelek mert olyan amilyen és nagyon utálom magam amiért olyen vagyok,sokszor mindig azt gondolom bárcsak valaki mas lehetnék....

Mit tegyek ezzel az egésszel?