Hogyan fogadjam el, hogy a párom egyre sikeresebb, mint én?

Nem irigy vagyok rá, kezdjük ezzel.

Ő a nő, én a férfi. Nagyon kis önbizalomhiányos volt, de sok év alatt sikerült a segítségemmel ebből kitörnie. Most vállalkozást indít, sok ügyfele lesz, jut ideje mindenre. Előtte sok évig amilye volt, azt tőlem kapta meg, fizettem a suliját stb...más nem segített neki. Régen, ha lelkibaj volt, hozzám fordult, tanácsot adtam, megnyugodott. Ma már lelki baj van...megoldja.

Persze közben húszéves lányból már huszonéves közepén jár. Ő nem hanyagol emiatt, én mégis egyre kellemetlenebbül érzem magam. Mert más lett.

Már nem azt kérdezi, hogy "figyelj, én nem tudom megtenni, megcsinálnád?" hanem felmegy a netre és megoldja magának.

Érzem, hogy szeret...én is szeretem őt és tudom, hogy ez így nem oké. Vele is beszéltem erről. Azt mondta, hogyha csak addig érzem magam jó párnak, ameddig segíteni tudok neki, akkor baj van. Illetve kiemeli, hogy "de hát ezeket tőled tanultam, ilyennek lenni".

Nem ettől vagyok férfi a szemében, hogy "attól, aki vagyok". De ez mit jelent?

Hogyan lehetnék úgy teljes, szerető, odaadó párja, hogy azt érzem nincs rám szüksége? Vagy lépjek még feljebb? Kezdjek vállalkozásban játszani én is?

Hogyan kell férfinak lenni, ha nem érzem, hogy szüksége lenne rám, mert figyelmes, de...más..olyan. "független nő" érzésem van tőle. Tisztában vagyok vele, hogy rossz az értékrendem, maradi, de...mi van helyette? Mi a férfi szerepe ilyen helyzetben?

30/F