Hogyan fogadjam el, hogy mindig lesznek nálam sikeresebb, gazdagabb emberek, akik tudják mit akarnak az élettől és tudnak tenni érte?

Az élet valamiféle verseny?

Vagy van egy tipikus átlagélet: iskola, egyetem, munka, saját ingatlan, férj/feleség, gyerek, kutya/macska, unoka amit mindenkinek meg kell valósítania?

És aki ezt minél jobban megközelíti, annál jobb az élete?

Az utolsó mondat hiányában azt mondtam volna hogy a saját sikereidre koncentrálj és a saját céljaidat próbáld elérni, ez motiváljon. Ha viszont nincs motivációd sem, akkor előbb a passzív életvitelből kell megpróbálnod kitörni. Nem teljesítési verseny vagy kényszer az élet, de élni a semmibe ugyanúgy nem lehet. Ha a "nem értem el semmit" azt jelenti hogy se munkád, se lakásod, se saját családod, akkor ahogy a szülők is meghalnak, hirtelen ott leszel magadra utalva nulla élettapasztalattal, majdnem leélve úgy egy életet hogy nem értél el semmit, és nem is biztos hogy sok kilátásod lesz bármire is.

Ha nincs munkád akkor keress, ha nincs elhelyezkedési lehetőséged akkor tanulj meg valami mást, menj el képzésekre, és akkor már közösségbe is kerülsz, lesznek emberi kapcsolataid. Ha van megtakarításod akkor fogd magad és láss világot, lépj le nyugatra mint minden fiatal, aztán hátha bejön az élet. Ha nem beszélsz nyelveket akkor tanulj, és akkor lesz célod és motivációd is valamihez.

[link]

Mondjuk megpróbálhatnál elérni valamit, és akkor már te is elmondhatnád, hogy

"Én önmagamat önmagammal

mérem.

Szavam, ha hull, tömör aranyból

érem.

Mindegyiken képmásom, mint királyé

s a peremén

a gőgös írás:

én. "

Ez olyan aranyos. :)

Akinek kevés pénze van, biztos benne, hogy ha sok pénze lenne, boldog lenne.

Akinek nincs gyereke, biztos benne, hogyha gyereke lenne, boldog lenne.

Akinek nincs kapcsolata, biztos benne, hogyha lenne kapcsolata, boldog lenne.

Szerinted akik kapcsolatban vannak, azoknak hány százaléka boldog? Meglehetősen kevés. Ők meg ugyanis azt mondják, hogy a kapcsolathoz pénz kell, és ha sok pénzük lesz, akkor lesznek majd igazán boldogok. Aztán rájönnek, hogy kellene egy gyerek, mert a gyerek jelenti az igazi boldogságot, és akkor lesznek majd boldogok, ha gyerekük lesz. Aztán pedig úgy érzik, akkor lesznek igazán boldogok, ha unokájuk lesz, mert akkor biztos lesz, hogy nem éltek hiába és a génjeik tovább öröklődnek.

Aki a boldogságot egy külső dologtól várja, az sosem fogja megtalálni.

Hogy is mondták az Ózban?

Ha elkezded a boldogságot keresni és nem találod meg a kertkapuig, akkor ne is menj tovább, mert valójában el sem vesztetted.

"részemről verseny, versenyezni meg utálok" - Akkor szállj ki végre a versenyből és szard le! :) Koncentrálj arra, hogy miért szép az élet a versenyzésen túl, vagyis anélkül. De akkor tényleg ne érdekeljen mások versenye, te legyél boldog tőlük teljesen függetlenül is, hiszen tényleg az van, hogy egy csomó mindent megkapsz anélkül is, hogy beszállnál a versenybe (illetve ha végre kiszállsz belőle): akkor is ugyanúgy süt rád a nap, akkor is ugyanolyan szép egy nyári zápor, akkor is, ugyanolyan finom a kenyér illata, stb.

"mindig a sor hátulján kullogok, mint most is" - Lépj ki a sorból, hagyd ott őket! Fejben dől el.

"Hiszem, hogy a fentiek valamelyike (konkrétabban egy kapcsolat, ami egy ideje nagyon hiányzik) már elhozná a várva várt boldogságot, legalább részben." - Ez viszont nagy tévedés! Aki egyedül nem találja meg az élet szépségét, az nem lesz boldog kapcsolatban sem, sőt, a másikat is lefelé fogja húzni, boldogtalanná teszi akaratlanul is. Ne mankónak kelljen a másik, hanem előbb tanulj meg a saját lábadon megállni lelki értelemben is, aztán majd eljön a társ is, hogy együtt járjatok az úton - de kéz a kézben, nem úgy, hogy te vele viteted magadat!

"Munkahelyem sokáig nem volt, most van, ugyan nem keresek sokat, de szeretem csinálni. Ezen kívül nem sokat tudok felmutatni." - Már eleve ez is sokkal több, mint ami millióknak jut! Becsüld meg! És saját magadat is azért, hogy ennyit elértél!