Hogyan fogadhatom el magam ~ gyorsan úgy hogy egy lecsúszott, életképtelen drog-függő vagyok?

Már nagyon régóta drogozok, és soha nem voltak céljaim de ezt régebben egyáltalán nem vettem komolyan. Aztán lett egy párkapcsolatom, és érzetem egy rövid időre milyen az ha az embernek céljai vannak... Akkor azt éreztem lehet normális életem! Nekem mindig is kellett egy "társ" aki megért, és azt érezhetem hogy talán ér valamit az életem. Csakhogy ezt előtte nem tudtam! Mivel nem tudtam miről maradok le - nem is nagyon érdekelt ez az egész. Mostmár viszont hogy benne voltam - azóta iszonyatosan hiányzik. Csakhogy Ő azt mondta: "Le kell zárni a múltat." Nekem nincs is jogom hozzá hogy keressem, mert egyértelműen rossz hatással voltam rá... De az a helyzet én meg itt maradtam, és megint semmi cél az életemben - azt érzem csak vegetálok mint egy növény az ablakban. Nem tudok hinni önmagamban, és abban sem hogy elérhetek bármit (egzisztencia, függetlenség, szerelem) is az életben. Már 34 vagyok, és soha nem sikerült semmi. Ha elkezdek dolgozni, és pénzem lesz kiütöm magam mindenféle drogokkal - mert nem hiszek magamban. Mivel látom hogy ez azért van mert nem teszek semmit, ezért el kéne így fogadnom magam. De nem igazán megy, mert egy rövid időre éreztem milyen igazából élni! Nem tudom mit kéne tennem, mert az emlékeket kitörölni nem lehet. Olyan ez mint egy drogfüggőség, csak egy másik emberre vonatkoztatva. Bár ne tudtam volna meg hogy milyen is ez! Most viszont nem tudok lépni, és csak őrlöm magam. Ezzel nem igazán tudok leállni. Új kapcsolatot kialakítani nem szeretnék, mert full drogfüggő vagyok. Hogy fogadjam el hogy egy tehetetlen senki vagyok?