Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Pályáttévesztettem, vagy csak...

Pályáttévesztettem, vagy csak kilengés? Hogy dolgozzam fel?

Figyelt kérdés
Orvostanhallgató vagyok, első éves. Régen szerettem volna már ide bekerülni, a rém történetek ellenére is. Mindig is képesnek tartottam magam, ez érdekelt, ezt akartam, sose volt más ötletem. Aztán elkezdődött az egyetem, nehéz volt, de számítottam rá, csináltam, jöttek a vizsgák, sikerültek, még ha nem is mind elsőre. De már akkor érlelődött bennem, hogy menni fog ez nekem, képes vagyok ennyk mindent(barátokat, családot, hobbit) féláldozni? Gondoltam nem, az eleje nehéz, de utána majd több időm lesz, és nem fogok megőrülni. De mégis, elfáradtam. Az jutott eszembe, nekem ez nem ér ennyit, nem akarok megőrülni, belebetegedni a tanulásban, a stresszbe. Okosnak hittem magam, de akkor mégsem vagyok az. Nemrég pánikrohamot kaptam. Mert akkor most mi legyen? Merre tovább, mi más érdekel? Elvesztegettem egy évet. El fognak ítélni? A csoporttársak, a tanárok, a családok. Mindenki csalódni fog bennem. A legrosszabb, hogy akarom is, meg nem is. Nem tudom ki vagyok. Néha megvan a motiváció, aztán nincs, sírnom kell, mert szeretnék kirándulni pl, de nem lehet, mert tanulni kell. Ismétlem, gondoltam majd ha vége, lesz erre időm. De nem. Csak azt hallom, hogy aki orvos, az ne akarjon családot. Ne akarjon szabadidőt. De én szeretnék. Akarok utazni még, akarok pihenni, nem akarok megőrülni. Tudom, hogy egész életemben tanulni kell orvosként, de hogy semmi másnak ne éljek? Félek, mi lesz később, még több anyag, megaláztatások. Akkor talán nem vagyok ide elég erős. Van tanácsotok? Mit kezdjek magammal most? Ez csak egy kilengés? Vagy már nincs visszaút, ez a jele, hogy nem lehetek orvos? Válasszam a könnyebb utat? Szakemberhez forduljak?

2019. márc. 14. 21:38
1 2
 1/11 A kérdező kommentje:
Még annyi, hogy sokszor hallom, hogy csak a megszállottból lesz jó orvos, aki képes mindent feladni. Szóval nem tudom ez mennyire igaz. Volt aki mondta, hogy nem minden orvosi szak ilyen, aki nem bírja, az elmehet könnyebb szakirányba majd, vagy nem is muszáj gyógyítania. Nincs senki akivel megbeszélhetném...
2019. márc. 14. 21:53
 2/11 A kérdező kommentje:
Egyébként 19 évesen honnan tudhatnám, hogy én mit fogok bírni 20 vagy 30 év múlva? Honnan tudjam mi legyen a hivatásom? Semmit nem tudok jelenleg. Vagy csináljam tovább még ezt a félévet, és aztán meglátom? Lehet ki is hullok, de legalább az jelzés értékű lenne
2019. márc. 14. 21:59
 3/11 anonim ***** válasza:
100%

Vajon például az amerikai orvosi egyetemeken valamint az ottani (felső)oktatásban is ekkora túlfeszített tanulási követelmények vannak mint itt Magyarországon? Szerintem nem. Mivel itt Magyarországon a diplomásnak és az egyetemi/főiskolai hallgatónak nem lehet élete, szórakozása, pihenése, csak a tanulás és a munka.

Én csak egy egyszerű üzemmérnökként végeztem, de ugyanezt tapasztaltam. El sem mentem egyik osztálytalálkozóra sem, mert attól tartottam hogy nagyon kiadom magamból a vádiratot az oktatás ellen, vagyis megmondom a magamét. Például azt is hogy a szülői gazdaságban parasztként nagyobb úr voltam mint üzemmérnökként vagy főiskolai hallgatóként. Akkor mi értelme is van tanulni? Pedig imádtam tanulni, csak az oktatás elvette tőle a kedvem. Mert általa az életszínvonalam nem nőtt, hanem csökkent.

De most komolyan, aki többet tanul, komolyabb és felelősségteljesebb munkát végez, az éljen rosszabbul? Mert úgy látszik hogy nem csak én tapasztaltam ezt.

2019. márc. 14. 23:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 A kérdező kommentje:
Az osztály/csoport még rosszabb. Nem voltam azért a legjobbak között átlagban, de nem kettesekkel csúztam át. Mégis nem lehetek erre büszke, mert nálunk mindeki az 5.0-t tartja minimumnak. Én nagyon is tisztelem aki annyi mindent belefektet, hogy mindene ötös, csak nem tartom ezt normának. Ő tényleg a tudomány legfelső fokát üti meg, és erre áldozza fel az életét, de nem vagyunk egyformák. Nekem például nagyon sokat jelent a család, és soha nem hanyagolnám el őket, ha tudom, lehetek velük, és cserébe akkor csak hármas leszek.
2019. márc. 14. 23:45
 5/11 anonim ***** válasza:
100%

A te életedről van szó, szerintem ne az határozza meg, hogy csoporttársak, tanárok, családok mit gondolnak róla.

Én fenntartással kezelném az ilyen elitista mende-mondákat. Ha olvasgatsz kicsit az "orvosbárókról", meg Novák Hunor cikkeit, nem az látszik, hogy orvosi léthez le kell mondani az életről. Se az, hogy a tudomány legfelső fokát képviselnék.

Ráadásul nem valami rózsás ma nálunk az orvosok helyzete. Én nem mennék itthon orvosnak.

2019. márc. 15. 01:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:

Anyám egyik nővére és az egész családja orvosok, ők járnak legtöbbet nyaralni a rokonságból, úgyhogy tévedés, hogy a családról és szabadidőről le kéne mondani. Igen, az egyetem szívás, az ügyelés is, meg az idióta betegek, de ha valaki orvos szeretne lenni, ez az ára. Nekem is tetszett volna, de nem dolgoznék éjjel, így el is vetettem.

Neked kell mérlegelni, hogy megéri-e. Az első félévesnél csak nehezebb tárgyaid lesznek, pl anatómia, úgyhogy minél előbb el kéne dönteni, akarod-e csinálni. Később hatalmas összegű tandíjat kell majd visszafizetned.

2019. márc. 15. 13:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:
100%

Nem fognak elítélni ha úgy döntesz hogy mást tanulsz.Én 2 év után hagytam ott egy természettudmányos szakot és váltottam másra és konkrétan telibekakilom ki mit gondol .Te is tedd ezt!!

Milyen orvos leszel?

2019. márc. 15. 17:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:

Vannak az eün belül családbarátabb foglalkozások.

Kukkants át a gyógytornász szakra.

Szabadabb leszel, mint orvosként. De ha akarsz, ugyanúgy elmélyülhetsz ezzel is a gyógyítás valamelyik ágában. Ám ha még könnyedebbre vennéd, elmehetsz a rekreációs gyógytornák felé is. Személyesen két fiatalt is ismerek, akik az orvosit otthagyva most gyógytornásznak tanulnak.

Első generációs orvosnak lenni azért sem könnyű, mert sokszor a családjuk sem érti meg, mi az hogy ügyelet, meg a felelősséggel való megbírkózás, ezért nem is tudnak támogatólag viselkedni. Esetleg éppen túlhajszolják, a kis "mindenki dicsőségét".


Szerintem menj szakemberhez, próbáld meg a második félévet letenni, és utána dönts.

2019. márc. 15. 19:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 A kérdező kommentje:
Köszönöm a tanácsokat! Ezt a félévet már végigcsinálom, és talán a nyári gyakorlatot is, aztán majd döntök, hátha addig sikerül ezt rendeznem magamban.
2019. márc. 16. 13:06
 10/11 anonim ***** válasza:
100%
Nekem 2 diplomám van. Az elsőt bölcsész szakon végeztem 18 évesen kezdtem. Utáltam pedig voltak érdekes tárgyak is. Inkább bulizni akartam, élni,utazni stb. Végigcsináltam mert kellett a mu kához a diploma. Nyilván ez nem orvosi volt és belefértek más dolgok is az életembe. De később már felnőttként jelentkeztem biológusnak. Nagy álmom volt, hogy az legyek. De nem volt korábban bátorságom hozzá. Féltem nem menne, túl nehéz,túl sokat kell tanulni. Felvettek. És képzeld életem legjobb döntése volt. Iszonyatosan élveztem és a sok tanulást itt nem éreztem lemondásnak. Hanem olyan érdekes volt majdnem minden tantárgy, hogy egyáltalán nem vágytam a tanulás helyett máshova. Te most azt hiszed az élet egy erőltetett menet és nem lehet 2 percig sem mást csinálni mint ami a kitűzött célod frlé visz. Kicsit rágörcsöltél a dologra. Befejezed a félévet, ettől még nem maradsz le semmiről. Utána meg nyugodtan kihagyhatsz egyet és élhetsz és átgonolhatod tulajdonképpen miért is akarsz orvos lenni. Az orvosi pályán elkerülhetetlen az élethosszig való tanulás aki ezt nem élvezi mert nem elég kiváncsi annak nem biztos, hogy ez a pálya való. De az is lehet, hogy túl fiatal vagy még és éretlen, és túl nagy a nyomás, túl komoly ez az egész és még időre van szükséged hozzá. És arra, hogy kicsit kiéld magad. Hogy laza legyen az életed egy darabig. Feltételezem eddig főleg tanultál, hogy felvegyenek. Az meg nem igaz, hogy az orvosoknak nincs családjuk meg semmit nem csinálnak a munkán kívül. Akkor a te pályád ez ha szabadidődben fizetés nélkül is örömmel tennéd, ha nem munka hanem hobbi és hivatás is egyben. Nem hajt a tatár.....van időd gondolkodni, sőt más dolgokat is kipróbálhatsz.
2019. márc. 18. 20:35
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!